What Economists Should Do: In Defense of Mainstream Economic Thought
A közgazdászok között vita van arról, hogy a közgazdászoknak mit is kellene tenniük.
A vita középpontjában az a kérdés áll, hogy az úgynevezett „neoklasszikus” vagy „mainstream” közgazdaságtan megfelelő mintát nyújt-e a gazdasági elemzés elvégzéséhez. A neoklasszikus közgazdaságtan azon az elven alapul, hogy a gazdasági viselkedést a „racionális választás” vezérli, azaz az érzések helyett az észérveken alapuló választás.
Ennek az elvnek a kihívásai több tudományterületről érkeznek: viselkedési közgazdaságtan, neuroökonómia, osztrák közgazdaságtan, keynesi közgazdaságtan és mások. Ezeken a területeken közös, hogy a racionális választás feltételezése irreális, és ezért nem hasznos a gazdaságpolitikai döntések elemzésére.
Fontos azonban különbséget tenni a gazdaságpolitikai döntések között, amelyek gyakran irracionálisak, és aközött, hogy az egyének megfigyelések szerint hogyan reagálnak ezekre a döntésekre. Az irracionális politikai döntésekre példák a minimálbérre vonatkozó törvények, az amerikai felvásárlási szabályok és a társasági adóemelések. A közgazdászok feladata, hogy a prédikátorokéhoz hasonló szerepet játsszanak, és leleplezzék az ilyen döntések irracionalitását. A közgazdaságtan azt mutatja, hogy az emberek úgy reagálnak ezekre a döntésekre, hogy az rontja a gazdaság teljesítményét.
