Mítoszgeográfia - Útmutató az oldalsó gyalogláshoz

Olvasói vélemények

A „Walking Sideways” kritikái szerint a könyv összetett és intellektuálisan izgalmas, mély elköteleződésre késztető könyv. Az olvasók nagyra értékelik innovatív formátumát és tematikus mélységét, amely a gyalogláshoz kapcsolódó kortárs gyakorlatok egész sorát tárja fel. Megjegyzik azonban, hogy a könyv jelentős koncentrációt igényel, és nem biztos, hogy alkalmi olvasásra alkalmas.

Magával ragadó és ízlésesen megírt, mély gondolkodásra ösztönző, a gyalogláshoz kapcsolódó változatos témákat ünneplő, innovatív és összetett formátum.

Jelentős koncentrációt igényel, nem biztos, hogy alkalmas könnyed olvasásra.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Mythogeography - A Guide to Walking Sideways

Könyv tartalma:

"Mítoszföldrajz: A Guide to Walking Sideways... egyszerre kézikönyv, manifesztum és a kézikönyvek és manifesztumok paródiája, egy formai felforgatás Marshall McLuhan és Harley Parker együttműködésének hagyományában, a borítótól borítóig tartó trajektóriával szembeni ellenállással......

"kézikönyv" álcája ellenére a Mítoszföldrajz nem kínál sem gyakorlati alkalmazást, sem elméleti rubrikát. A könyv például egy térképlegendával kezdődik. Ahelyett, hogy hieroglifikus bélyegeket funkcionális jelzőkhöz ékelnének, inkább "pilonokat", "állványokat", "viszonyítási pontokat", "féreglyukakat", "lábjegyzeteket a lábjegyzetekben" stb.

jelölnek.

Ezek a szimbólumok a kéziratban, a lap külső margóin folytatódnak, de nem állnak összhangban a szöveggel. Ez olyan komplexitást kölcsönöz a könyvnek, amely parodizálja és elutasítja a tájékozódást, hozzáadva egy réteg absztrúz anti-jelentést.......

A Mítoszgeográfia játékossága, amely informális punk-esztétikáját posztmodern akadémiai patetikával váltogatja, azt követeli, hogy függesszük fel hitetlenségünket, és fogadjuk el tudatfolyamát. Sokrétű céljaival - útikönyvként, fikcióként, memoárként és enciklopédiaként - Smith írása a vegyes hangok e benyomását kelti... Lenyűgöző a szerző elkötelezettsége a tematikusan összetett és megközelíthetetlen szerkezet iránt.

Témája megadja magát a rögtönzött formához, és a könyv kodifikált, nem lineáris felépítésében különbözik más, hasonló témájú művektől..... A könyv összehasonlításra késztet Iain Sinclair London Orbital című művével (a londoni M25-ös autópálya gyalogos megkerülése), bár a Mythogeography nem rendelkezik Sinclair helyspecifikus koncentrációjával. Szintén közeli rokonának tűnik Patrick Keiller művész Anglia változó tájáról szóló filmsorozatának (London, Robinson in Space, Robinson in Ruins), amely hasonló módon ötvözi a fikciót és a tényeket.

Az, hogy ezek a művek mind az európai, konkrétan a brit pszichogeográfia termékei, nem véletlen... Az önreferenciális és folklorisztikus érzékenységű Mítoszgeográfia McLuhannak és Jorge Luis Borgesnak is adós maradt, akinek a könyv architektúrája elsődleges témája volt.

A tér és a térképezés filozófiái nem idegenek a könyv történetétől és elméletétől, és Smith egyedülálló megértéséről tesz tanúbizonyságot a szubjektum és a forma e kapcsolatát illetően. A Journal of Cultural Geography folyóiratban megjelent recenzióból.