Modern karakter: 1888-1905

Eredeti címe:

Modern Character: 1888-1905

Könyv tartalma:

Hogyan készült vagy újrakészült a modern karakter a huszadik századfordulón? A Modern karakter: 1888-1905 egy sor irodalmi és drámai szöveget vizsgál, bemutatva a különböző írók rendkívüli erőfeszítéseit az "emberi karakter" újragondolására és újraalkotására ebben az időszakban. A könyv első része azt állítja, hogy a legjelentősebb áttörések közül sok az 1890-es évek európai kis színházaiban történt, és bemutatja, hogy a naturalizmus és a szimbolizmus ellentétes áramlatai hogyan hoztak létre egy olyan örvényt, amelyben a karakterek következetességéről, mélységéről és valósághűségéről szóló bevett közhelyeket elvetették. Ibsen, Strindberg, Maeterlinck és Csehov művei a jellemábrázolás feltételezett modelljei ellen folytatott kutató és kritikai kampány bizonyítékait nyújtják.

A második rész a kortárs prózai elbeszélések felé fordul, Knut Hamsun, Oscar Wilde, Joris-Karl Huysmans, Gabriele D'Annunzio, Henry James, George Egerton, Edith Wharton, Kate Chopin, Joseph Conrad és más írókra összpontosítva, hogy megkérdezzük, mit tesznek a regény, a novella és a novella formáiban dolgozó írók a megjelenített személyekkel kapcsolatos uralkodó elvárások megkérdőjelezése érdekében. A következetlenség, a rosszhiszeműség, a töredezettség és a tudattalan motívumok bekúsznak e fikciók karakterterébe. A jellemrajzok visszaszorulnak, a cselekmények szétesnek; a félhomályos negativitás éppen ott tolakszik be, ahol az azonosulás és a rokonszenv talán megvalósulhatott volna.

Julian Murphet végül azt javasolja, hogy a másfél évtized alatt kialakuló "modern karakter" az elbeszélés- és drámairodalom egy tiszteletreméltó kategóriájának radikális újragondolását jelenti, ami mélyreható következményekkel jár a következő évszázadra nézve.