Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Modern Poetry in China: A Visual-Verbal Dynamic
Ez a könyv a Cambria Sinophone World sorozatban jelent meg (főszerkesztő: Victor H. Mair). *Ritkaságszámba menő színes képeket tartalmaz. A kínai költészet, sok más kínai művészeti ággal együtt, a huszadik század első évtizedeiben rendkívül öntudatos átalakuláson ment keresztül. A költészet, talán minden más művészeti ágnál jobban, egy terjedelmes irodalmi előzmény súlyos terhe alatt tette ezt, egy olyan előzmény, amely maga a formátumában, a tekercsekre írt mintás szavakban rejlett - a kínai literátus hagyomány jele. E hagyománytól való elfordulás egy politikai, társadalmi és kulturális reformmozgalom (amelynek célja Kína megerősítése volt a növekvő nemzetközi nyomással és a belföldi összeomlással szemben) összefüggésében szükségesnek tűnt. Ugyanakkor egy olyan költői hagyomány megreformálása, amely az esztétikai teljesítmény egyik fő próbaköveként szolgált - a konfuciánus kánonban a helyes cselekvéshez szükséges szemlélődés tárgyaként betöltött szerepétől kezdve a kormányzójelöltek kormányzásra való alkalmasságának tesztjeként a közszolgálati vizsgán keresztül a nemzeti időtöltésként betöltött funkciójáig mindenféle társadalmi összejöveteleken - nagy kihívást jelentett. A huszadik század költői számára az ilyen kényszerhelyzet eredménye az a kényszer volt, hogy olyan költői stílust találjanak, amely rezonál a modern világgal, mégis a kínai kulturális tapasztalatban gyökerezik.
A költők ezt többek között úgy tudták elérni, hogy a költészet vizualitására támaszkodtak, legyen szó magának az írásrendszer grafikai tulajdonságairól, a költői szövegek bemutatásának vizuális kontextusáról vagy a versekben megjelenő éles képi részletekről. A modern kínai költészet körülbelül egy évszázados történetét a tudomány nagy vonalakban tárgyalja, de az ilyen nagy vonalakban történő megközelítésből általában kimaradnak olyan fontos dinamikák, amelyek kívül esnek az általános elbeszéléseken. A kínai vizuális hagyományok jelentősége a modern kínai költők számára jó példa erre. Ennek megfelelően ez a könyv a modernitást és a vizualitást összekötő kapcsolat konkrét megnyilvánulásaival foglalkozik a kínai költészetben. A negyedik május poétikájának tárgyalásával kezdődik, amelyet Li Jinfa, Kína első "szimbolista" költőjének úttörő munkássága példáz. Innen a könyv a vizualitás jelentős fejlődését követi nyomon az új formában, a szabadvers-írásban (az úgynevezett Xinshi vagy "új költészet"), a század közepén Tajvanon folytatott modernista kísérleteken keresztül (Ji Xianra összpontosítva). Innen a könyv aztán Luo Qing és Xia Yu avantgárd költészetét vizsgálja, mielőtt visszatérne a Yan Li és kortársai, a ködös költők szárazföldi kínai fejleményeihez. A mű a huszonegyedik században író és kiállító költő-művészek széles körével zárul.
A modern kínai költészet fejlődésének ezen időszakát áttekintve megfigyelhetjük, hogy a vizuális-verbális dinamika milyen fontos szerepet játszott a költői stílus és módszer innovációjában. A huszonegyedik századtól kezdve az ilyen multimédiás kifejezések valószínűleg tovább fognak növekedni; ez a szó és a kép párosításának kínai esztétikai hagyománya, és továbbra is új és még találékonyabb módokon fog megnyilvánulni. Ez a könyv fontos az ázsiai irodalom- és művészettörténeti tanulmányok és történeti gyűjtemények számára.