Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Modernism and Subjectivity: How Modernist Fiction Invented the Postmodern Subject
In Modernizmus és szubjektivitás: Adam Meehan azt állítja, hogy a pszichoanalitikus, posztstrukturalista és a szomszédos, XX. század végi intellektuális hagyományokból származó szubjektivitás-elméletek már 1945 előtt megfogalmazódtak a modernista fikcióban. Az irodalmi modernizmus merész új genealógiáját kínálva Meehan a posztmodern szubjektum olyan szerzők műveiben megtestesülő változatait találja meg, akik szándékosan aláássák az identitásról alkotott elképzelések stabilizálására tett kísérleteket, és akik felhívják a figyelmet a nyelv szerepére az énről alkotott elképzelések alakításában.
Az irodalmi szövegek filozófiai regisztereire összpontosítva Meehan nyomon követi a modernista szubjektivitáshoz való hozzáállás fejlődését, különösen az ideológia, a térbeliség és az erőszak kérdéseivel kapcsolatban. Elemzése az 1904 és 1941 között megjelent művek egy részét vizsgálja, kezdve Joseph Conradnak az ideológia által interpolált szubjektumról alkotott, előrelátó portréjával, és Samuel Beckett kategorikus tagadásával a szubjektív „én”-ről. F. Scott Fitzgerald, Aldous Huxley, James Joyce, Nathanael West és Virginia Woolf regényeinek további közeli olvasatai megállapítják, hogy a modernista szövegek a szubjektivitást ideológiai és nyelvi konstrukcióként fogalmazzák meg, amely a tudat, a faj, a hely és az identitás értelmezésén keresztül visszhangzik.
A mozgalom funkciójának és hatókörének újragondolásával a Modernizmus és szubjektivitás feltérképezi, hogy a modernista irodalom milyen mélyen alakította a huszadik század szellemi légkörét.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)