Mohamed és Nagy Károly újraélesztése: Egy vita története

Olvasói vélemények

A könyv Henri Pirenne tézisét dolgozza fel, miszerint az iszlám felemelkedése a klasszikus civilizáció hanyatlásához és a sötét középkor kezdetéhez vezetett Európában. Megvizsgálja a történelmi érveket, az iszlám hódításoknak a kereskedelemre és a kultúrára gyakorolt hatását, és egy olyan ellentmondásos nézetet mutat be, amely ellentmond a történelemhez való békés iszlám hozzájárulás gondolatának.

Számos recenzens úgy találta, hogy a könyv informatív, tömör és jól érvel, és meggyőző alternatív nézetet nyújt a klasszikus civilizáció végéről. Gyakran dicsérték a részletes történelmi kutatást, a régészeti bizonyítékokat és az írás világosságát. Az olvasók nagyra értékelték, hogy a könyv kihívást jelent az iszlám világról és annak történelmi hatásáról szóló főáramú elbeszélésekkel szemben.

Több olvasó kritizálta a könyvet az iszlámmal szembeni vélt elfogultsága miatt, azt állítva, hogy az iszlám kultúráról egydimenziós, teljes mértékben negatív képet mutat be. Néhány recenzens úgy vélte, hogy az érvelés nem tartalmaz elegendő bizonyítékot egyes állítások alátámasztására. Említést tettek a lassú kezdésről is, egyes szakaszok unalmasak vagy túlságosan tudományosak, ami elriaszthatja az alkalmi olvasókat.

(103 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Mohammed & Charlemagne Revisited: The History of a Controversy

Könyv tartalma:

Az 1920-as években Henri Pirenne belga történész megdöbbentő következtetésre jutott: az ókori klasszikus civilizációt, amelyet Róma egész Európában és a mediterrán világban megalapozott, nem a nyugati tartományokat az ötödik században lerohanó barbárok pusztították el, hanem az arabok, akiknek a Közel-Kelet és Észak-Afrika meghódítása véget vetett a római civilizációnak ezekben a térségekben, és elvágta Európát minden további kereskedelmi és kulturális kapcsolattól a Kelettel. Pirenne szerint csak a hetedik század közepén tűntek el a klasszikus élet jellegzetes vonásai Európából, és ezután kezdett kialakulni a kontinens sajátos és kissé primitív középkori kultúrája. Pirenne megállapításai, amelyeket posztumusz Mohammed et Charlemagne (1937) című művében tett közzé, már akkor is erősen vitatottak voltak, mivel a XIX. század végére számos történész egészen más következtetés felé indult el: nevezetesen, hogy az arabok valójában civilizáló erő voltak, akik a gótok, vandálok és hunok által az V. században kioltott klasszikus műveltség fényét újra felgyújtották Európában. És mivel Pirenne ennyire szöges ellentétben állt ezzel a gondolkodásmóddal, új tézisének fogadtatása általában ellenséges volt. Az 1940-es és '50-es években megjelent tanulmányok sora igyekezett őt megcáfolni. A leghatározottabb cáfolat azonban az 1980-as évek elején jelent meg.

Ez volt Mohamed, Charlemagne and the Origins of Europe, Richard Hodges és David Whitehouse angol régészek tollából. Ezek Pirenne korábbi kritikusaival egyetemben azt állították, hogy az arab hódítások idejére a klasszikus civilizáció már halott volt Európában, és az arabok inkább civilizátorként, mint pusztítóként érkeztek a helyszínre. Hodges és Whitehouse azt állították, hogy a régészet legújabb eredményei teljes mértékben alátámasztják ezt a nézetet, és munkájuk nagy befolyással bírt. Olyannyira, hogy a következő három évtizedben Pirenne-t és tézisét fokozatosan háttérbe szorították, így az utóbbi években csak angol nyelven több tucat olyan cím jelent meg, amely még a nevét sem említi. A Mohammed and Charlemagne Revisited című könyvében Emmet Scott történész áttekinti a Hodges és Whitehouse által felhozott bizonyítékokat, valamint a régészet újabb eredményeit, és egészen más következtetésre jut. Számára a bizonyítékok azt mutatják, hogy a klasszikus civilizáció nem volt halott Európában a hetedik század elején, hanem valójában valamiféle újjászületésen ment keresztül. A népesség és a városok a második század óta először kezdtek újra növekedni - ez a fejlődés nyilvánvalóan nagyrészt a kereszténység elterjedésének volt köszönhető.

Ráadásul a klasszikus civilizáció igazi központjai, a Közel-Keleten, akkoriban példátlan aranykorát élték, a városok nagyobbak és virágzóbbak voltak, mint valaha. Az ásatások kimutatták, hogy ezeket az arab hódítások alaposan és teljesen elpusztították, és sokukat soha többé nem foglalták el újra. Scott szerint pontosan ekkor tűnt el Európa klasszikus kultúrája is: a római kor védtelen alföldi villáinak és tanyáinak elhagyásával és a megerősített, hegytetőn fekvő települések, valamint az első középkori várak kialakulásával. Scott számára a régészet bebizonyította, hogy az arabok kalózkodással és rabszolgatartással valóban elzárták a Földközi-tengert, pontosan úgy, ahogy Pirenne állította, és szerinte a papiruszok eltűnése Európából csalhatatlan bizonyíték erre. Scott szerint az, ami a klasszikus műveltségből ezután fennmaradt, szinte kizárólag a keresztény szerzetesek erőfeszítéseinek köszönhető. A Pirenne-tézis új jelentőséget kapott a 9/11 utáni világban. Scott álláspontja az elméletről minden bizonnyal további, talán heves vitákat fog gerjeszteni.