Mohandas K. Gandhi önéletrajza: Az igazsággal tett kísérleteim története

Olvasói vélemények

Az „Egy önéletrajz: The Story of My Experiments with Truth” mély betekintést nyújt Gandhi korai életébe, spirituális útjába és elveibe, különösen az erőszakmentesség és az igazság témakörében. Sok kritikus azonban megjegyezte, hogy a könyv nem egy átfogó önéletrajz, mivel csak életének első részét öleli fel, és hiányoznak belőle a jelentős politikai események részletei. Az olvasók dicsérték Gandhi küzdelmeiről szóló elmélkedéseit, de úgy találták, hogy az elbeszélés időnként elkalandozik, és a nyelvi problémák miatt - különösen a Kindle-kiadásban - néha nehezen követhető.

⬤ Egyedülálló betekintést nyújt Gandhi életébe és elveibe.
⬤ Elősegíti az erőszakmentesség és az igazság megértését.
⬤ Sokan inspirálónak és mélyrehatónak találják.
⬤ Első kézből származó beszámolót nyújt az indiai brit gyarmatosítással kapcsolatos történelmi eseményekről.
⬤ Kapitány Magával ragadó és őszinte ábrázolása Gandhi útjának és gondolatainak.

⬤ Korlátozott terjedelem, csak a korai évekre terjed ki, és kihagyja a későbbi jelentős eseményeket.
⬤ Az írásmód kihívást jelenthet és archaikus lehet a modern olvasók számára.
⬤ A Kindle kiadásban számos tipográfiai hiba van, amelyek rontják az olvasás élményét.
⬤ Az elbeszélés egyes részei elkalandozónak tűnnek, és kevésbé relevánsak a fő műveihez képest.

(1485 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Mohandas K. Gandhi, Autobiography: The Story of My Experiments with Truth

Könyv tartalma:

"Az én célom" - írja Mahatma Gandhi erről a könyvről - "a szatjagraha tudományának kísérleteinek leírása, nem pedig az, hogy elmondjam, milyen jó vagyok". Satyagraha, Gandhi erőszakmentes tiltakozó mozgalma (satya= igaz, agraha= szilárdság), alkotójához hasonlóan erkölcsi elvként és felhívásként vált ismertté; az elv az igazság, a felhívás pedig a szabadság volt. Gandhi élete tüzet és rostát adott a szabadságharcosoknak és a világ érinthetetlenjeinek: hagiográfusok és hazafiak tőkét kovácsoltak a Mahatmamítoszokból. Mégis Gandhi írja: "Gyakran a cím (Mahatma,Nagy Lélek) mélyen fájt nekem.... De mindenképpen szeretném elbeszélni a lelki téren tett kísérleteimet, amelyeket csak én ismerek, és amelyekből olyan erőt merítettem, amivel a politikai téren való munkához rendelkezem.".

Nyilvánvaló, hogy Gandhi soha nem mondott le a világról; nem volt sem pacifista, sem kultikus guru. Ki volt Gandhi? Az India felszabadítója, az amerikai polgárjogi mozgalmat inspiráló, világszerte tisztelt, tisztelt és félreértett ember iránti újraéledő érdeklődés közepette itt az ideje, hogy meghallgassuk magát Gandhit - saját szavaival, saját "vallomásaiban", önéletrajzában.

Gandhi vallássá tette a lelkiismeretes igazmondást, és önéletrajza elkerülhetetlenül emlékeztet más szentekre, akik szenvedtek és égtek a hibáik miatt. Egyszerűen elbeszélt beszámolója gudzsaráti gyermekkoráról, 13 éves korában kötött házasságáról, angliai jogi tanulmányairól, valamint a tisztaság és a reformok iránti növekvő vágyáról egy mindenben szélsőséges ember erejével hat. Részletesen leírja a vegetarianizmusra és az ahimszára (erőszakmentességre) való fokozatos áttérését, valamint a cölibátus (brahmacsárja, önmegtartóztatás) állapotát, amely az egyik legnehezebb lelki próbatételévé vált. Politikai téren felvázolja a szatjagraha kezdetét Dél-Afrikában és Indiában, beszámol az első indiai böjtökről és tiltakozásokról, kezdeti tévedéseiről és kételyeiről, bebörtönzéseiről és a brit nagyurakkal való folyamatos szívélyes viszonyáról.

Gandhi lenyűgöző, összetett ember volt, zseniális vezető és útmutató, az igazság keresője, aki meghalt a hitéért, de nem volt szüksége a mártíromságra vagy a szentté avatásra. Története, a szatjagraha-ról és az emberi méltóságról alkotott elképzeléséhez vezető út a huszadik század egyik kritikus műve, amely bátorságában és inspiráló erejében időtálló.