Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Monads, Composition, and Force: Ariadnean Threads Through Leibniz's Labyrinth
Leibniz monádjai régóta lenyűgöznek és fejtörést okoznak. Ha a monádok pusztán anyagtalanok, hogyan alkothatják egyedül a valóságot? A Monádok, összetétel és erő című könyvében Richard T.
W. Arthur komolyan veszi Leibniz állítását, miszerint a monádok bevezetésével megoldható az anyag és a mozgás összetételének problémája. A Leibniz gondolatának idealista értelmezési irányzatával szemben Arthur amellett érvel, hogy bár a monádokat feltételezzük, mint az anyag minden egyes végtelen részének valóságossá tevő elveit, a testek nem ezekből állnak össze.
Leibniz anyagelméletének új értelmezését kínálja, amelyben a monádok tartós őserők, a testi anyagok megtestesült monádok, a testek pedig monádok összességei, nem pedig puszta látszatok. Ebben az olvasatban a monádok konstitutív egységek, amelyek az időn keresztül a működés szerves egységét alkotják, a testek pedig két értelemben is fenomenálisak, mivel örökké változó dolgok, platóni jelenségek, és mivel többes számban, együttesen észlelve szintén demokritikus jelenségek.
Arthur e mellett az olvasat mellett érvel annak leírásával, hogy Leibniz gondolkodása a XVII. századi atomizmusban és a formák sokaságának metafizikájában gyökerezik, és bemutatja, hogy az a kísérlete, hogy ezt az alapot összeegyeztethetővé tegye a mechanizmussal, hogyan alapozza meg a biológiai tudományhoz való éleslátó hozzájárulását és a modern fizika számára általa biztosított dinamikai alapokat.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)