Értékelés:
A Tasha Jun által írt „Tell Me the Dream Again” című könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy egy kivételes és gyönyörűen megírt memoár, amely a szerző tapasztalatait tárja fel, mint kétfajtájú koreai-amerikai. Az olvasók úgy találták, hogy a lírai próza mélyen átélhető, érzelmileg átérezhető és éleslátó, és a kulturális identitásról, a nemzedékek közötti traumáról és a hitről szóló elmélkedéseket kínál. A könyv a fejezetek végén beszélgetési útmutatókat tartalmaz, így alkalmas csoportos beszélgetésekre. Sok olvasó úgy nyilatkozott, hogy a könyv önelfogadásra és megértésre ösztönöz, és rezonál a különböző kulturális identitásokkal kapcsolatos saját tapasztalataikra.
Előnyök:⬤ Jól megírt, lírai, költői prózával
⬤ átélhető és érzelmileg átérezhető
⬤ a kulturális identitás és a generációk közötti traumák fontos témáit járja körül
⬤ reflektív vitakérdéseket tartalmaz
⬤ önelfogadásra és megértésre ösztönöz
⬤ betekintést nyújt a kétrasszú egyének tapasztalataiba világi és keresztény kontextusban egyaránt
⬤ sok kritikus szerint életbevágó és gyógyító.
Néhány olvasó nagyon személyesnek és a szerző sajátos tapasztalatainak tarthatja, ami nem biztos, hogy minden közönségnek tetszeni fog; néhány kritika megemlítette, hogy a témák érzelmileg intenzívek lehetnek, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik.
(78 olvasói vélemény alapján)
Tell Me the Dream Again: Reflections on Family, Ethnicity, and the Sacred Work of Belonging
„Ez elvarázsol.” -- Publishers Weekly csillagos értékelés
„Mindig is úgy éreztem, hogy koreaiként alkalmatlan vagyok, de mindenhol máshol valahogy túl koreai.”
Tasha Jun mindig is világok között vergődött: amerikai és koreai, hit és kétség, családi odaadás és ádáz függetlenség. Koreai amerikaiként látszólag ellentétes világok között bolyongott, küzdött, hogy megtalálja a hangját, amelyen megszólalhat, és a szilárd helyet, ahol megvetheti a lábát.
A világ arra tanította Tashát, hogy koreai származása akadálya a valahová tartozásnak - hogy az asszimiláció az egyetlen módja annak, hogy valaha is igazán elfogadják. De ha ez igaz, akkor ez azt jelentené, hogy Isten hibát követett el, amikor összefogta őt?
A gyengéd őszinteséggel és lebilincselő prózával elmesélt Mondd újra az álmot című memoár esszében vizsgálja a témát.
⬤ mit jelent ma Amerikában kétneműnek lenni.
⬤ az öröm és a gyógyulás, amely abból fakad, hogy magunkhoz öleljük önmagunk minden részét, és.
⬤ hogy a Krisztusban való identitásunk szorosan összefonódik az egyedi színekkel, illatokkal és kultúrával, amelyeket ő adott nekünk.
Isten számára nem vagyunk kívülállók. Amikor hagyjuk kibontakozni önmagunk minden részletét -- amikor elfogadjuk azt, akivé isteni módon össze vagyunk kötve --, akkor fogjuk teljes mértékben megtapasztalni az Ő tökéletes szeretetét.