Monopszonista munkaerőpiacok és a nemek közötti bérszakadék: elmélet és empirikus bizonyítékok

Eredeti címe:

Monopsonistic Labour Markets and the Gender Pay Gap: Theory and Empirical Evidence

Könyv tartalma:

1. 1 Bérmegállapítás vs.

bérfelvétel A földönfutómonográfiaMonopsonyin Motion: Imperfect Competitionin Labor Markets, Manning (2003a, 3. o.) a munkaerő-piaci jelenségek monopolisztikus megközelítése melletti érvelését a tökéletes verseny elleni meggyőző érvvel kezdi: „Mi történik, ha egy munkáltató egy centtel csökkenti a munkásai által fizetett bért? A munkaügyi közgazdaságtan nagy része arra a feltételezésre épül, hogy az összes meglévő munkavállaló azonnal elhagyja a rm-t, mivel ez a munkaerőpiacon a tökéletes verseny feltételezésének következménye. ' A modellt szó szerint véve ez lenne a jóslat.

A tökéletes verseny jellemezte munkaerőpiacon, ahol a munkaadók olyan bérfelvevők, akik nem tudnak eltérni a piaci bértől, a monopolisztikus megközelítés azt feltételezi, hogy a munkaadók jelentős bérmeghatározási hatalommal rendelkeznek, és ténylegesen ki is használják piaci hatalmukat. Másképp fogalmazva, azt állítja, hogy a munkavállalók egy része a vállalatnál marad, ami a vállalatnak némi mérlegelési jogkört biztosít a bérmegállapításban.

Technikailag a két modell közötti fő különbség az, hogy a tökéletes versenyben a munkaerő-kínálat, amellyel a vállalat szembesül, korlátlanul rugalmas, míg a monopolhelyzetben ez nem érvényesül. Míg Manningnek igaza van abban, hogy a tökéletes versenypiac modellje még mindig uralja a munkaügyi közgazdaságtan oktatását és jelentős részét, természetesen vannak figyelemre méltó kivételek, például a hatékonysági bér (e.).

pl. Schlicht, 1978; Salop, 1979a; Shapiro és Stiglitz, 1984; Yellen, 1984), a kereső és eq- librium munkanélküliség (pl.