Moon Jar

Olvasói vélemények

A kritikák Didi Jackson „Moon Jar”-ját gyönyörűen megalkotott debütáló verseskötetként dicsérik, amely a gyász, a szerelem és a veszteség mély témáit járja körül. Az olvasók értékelik a versek érzelmi mélységét és a felidéző képi világot, kiemelve, hogy a mű a gyász és a gyógyulás személyes élményeivel rezonál.

Elegáns szókincsű, jól megmunkált költészet. Gazdag leírások, amelyek mély érzelmeket idéznek fel. Tematikailag erőteljes feltárása a veszteségnek, a szerelemnek, az árulásnak és a túlélésnek. Gyönyörű próza és kísérteties képi világ, amely leköti az olvasót. Kifejezetten ajánlott a költészet szerelmeseinek.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a téma érzelmi súlya nyomasztó, és olvasás közben szüneteket kellett tartani. A kritikákban nem szerepelnek jelentős ellenérvek.

(7 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Didi Jackson meghitten lenyűgöző debütáló kötetében Moon Jar a férj öngyilkosság miatt bekövetkezett, életét megváltoztató és szívszorító elvesztését dolgozza fel. E váratlan és megmagyarázhatatlan cselekedet megértésére törekedve mérhetetlen őszinteséggel térképezi fel azt az érzelmi nehézséget, amelyet az anyai felelősségvállalás folytatása jelent, miközben megpróbálja visszanyerni a normalitás érzését.

Bár a gyász sosem csillapodik teljesen, Jackson idővel megengedi magának, hogy újra felfedezze a szeretetet, miközben megküzd az emberi trauma brutális és kísértő szorításával. Ezek az igenlő, pontos és kegyelemre méltó versek csodálatra méltó önfeláldozást mutatnak a gyógyulás és a felépülés iránt, ami metamorfózissal és katartikusan hat. A bibliai elbeszélések, valamint Bingeni Hildegard, Pablo Picasso, Sappho, Mark Rothko, Kazimir Malevich, Hieronymus Bosch és Fr d ric Chopin korszakalkotó műalkotásaihoz fordulva az emberi szenvedés, a természeti világ és a mulandóság köré szerveződő beszélgetések tablóját állítja össze.

És mint a koreai porcelán holdkorsó, ezek a versek is a létezés tökéletlenségét jelzik és ünneplik. Egyszerre nyers és sebezhető, a Holdfazék megmutatja, hogy a lírai költészet a túlélés alapvető és állandó ereje.