Értékelés:
A könyv éleslátó és kritikus pillantást vet az ifjúsági versenysportra, különösen az ifjúsági jégkorongra, és a biztonság és a sportszerűség mellett érvel. Todd Millar a sportágban szerzett sokrétű tapasztalataiból merít, hogy az olvasókat arra késztesse, hogy elgondolkodjanak a sportban betöltött szerepükön. Bár a könyv jól megalapozott és meggyőző érveket mutat be, néhány olvasó ismétlődőnek és időnként túlzónak találja a hangnemét.
Előnyök:⬤ Több nézőpontból (játékos, szülő, edző és játékvezető) kínál értékes meglátásokat.
⬤ Jól kutatott, tényszerű alátámasztással és releváns anekdotákkal.
⬤ Fontos kérdéseket vet fel az ifjúsági sportok biztonságával és viselkedésével kapcsolatban.
⬤ Arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon saját viselkedésén és annak a gyermekekre gyakorolt hatásán.
⬤ Kifejezetten ajánlott a szülőknek és az ifjúsági sportban részt vevő egyéneknek.
⬤ Néhány olvasó szerint az írásmód túlzó vagy prédikáló.
⬤ A könyv időnként lassú és ismétlődő lehet, ami miatt egyes részek átfuthatók.
⬤ Egyes pontokat túlzottan megismételnek, ami ronthatja a könyv összképét.
(6 olvasói vélemény alapján)
Moron: The Behind the Scenes Story of Minor Hockey
Mindig lesznek idióták. Emberek, akik üvöltöznek a tizenéves gyerekeikkel, fickók, akik Pókemberként másznak fel az üvegre, hogy leordítsák az újonc bírót, nők, akik verekednek a lelátón. Ez nem csak ezeknek az idiótáknak, hanem mindannyiunknak egy ébresztőóra.
Ki kell gyomlálnunk az elitista önkénteseket, akik veszélyeztetik a jégkorong szívét és lelkét.
Be kell tiltanunk a testkontrollt a Peewee-ben, ami bizonyítottan árt a gyerekeinknek.
Javítanunk kell az agyrázkódások és fejsérülések elleni küzdelem hatékonyságán.
El kell olvasnunk és meg kell értenünk a Hockey Canada szabályait és előírásait.
A legjobb gyakorlatokat, hogy érvényre juttassuk őket gyermekeink biztonsága és javára.
Fel kell fedeznünk és fel kell tárnunk a rendszerben elkövetett visszaéléseket.
Ki kell irtanunk a zaklatást a rendszerben.
Ha nem teszünk semmit, a kiskorú jégkorong komoly veszélyben van.
Itt az ideje, hogy ne hagyjuk, hogy idióták diktálják, milyen legyen a kiskorú hoki a gyerekeink számára.
„... Ahogy gyorsabban kezdtem járni, láttam, hogy ez az apa hevesen dühös. Az arca élénkvörös volt, ahogy sikoltozott, és a nyakán pattogtak az erek. Ekkor a lábát felrakta a deszkákra - magas ember volt -, és felnyúlt, az üvegbe kapaszkodva. Ahogy egy szuperhős (vagy szuper-gonosz) is tehette volna, ez a dühös apa pókemberként felpókhálózta magát a jégkorongpálya oldalán lévő üveglapra, és most az üveg felső peremén átkukucskálva, torkaszakadtából üvöltözött a tizenéves játékvezetőkre. Minden elképzelhető nevet kiabált ezekre a szegény fiatal játékvezetőkre a jégen.”
