Értékelés:
A könyv az „Éjszakai mozdulatok” című film lenyűgöző feltárását nyújtja, betekintést nyújtva a film készítésébe és a benne szereplő emberekbe. Az olvasók nagyra értékelik a széles körű kutatást és az élvezetes történetvezetést, bár egyesek szerint a neo-noir témák tekintetében nem elég mélyreható.
Előnyök:Magával ragadó elbeszélés, átfogó kutatás, informatív háttér-információk, szórakoztató a 70-es évek mozijának rajongói számára, könnyen olvasható, jól felépített, jól érzékelteti a film készítésének drámaiságát.
Hátrányok:Kevés elemzést tartalmaz a neo-noir műfajról, egyes kritikusok szerint kevés a mélység és a részletesség, nem minden olvasó találhatja akadémikusan szigorúnak.
(8 olvasói vélemény alapján)
Moseby Confidential: Arthur Penn's Night Moves and the Rise of Neo-Noir
A Night Moves két merőben különböző érzékenységű művész - Alan Sharp a reménytelen fatalista, Arthur Penn pedig az agitáló progresszív - együttműködésének története. Mindkettő éppen kezdett lefelé ereszkedni kulturális jelentőségének csúcsáról. Sharp és Penn 1973-ban jöttek össze, hogy egy sötét filmet készítsenek a válaszoktól megfosztott Amerikáról. Úgy tűnt, minden adott a diadalhoz. A kompromisszumokkal teli karrierben végre volt megfelelő költségvetés és művészi szabadság is. Gene Hackman alakítása szakszerűen részletezi a szemünk előtt széteső archetípust - a lovagias magánnyomozót, aki képtelen megoldani az ügyét, a macsó amerikai férfit, aki kétségbeesetten keresi a bizonyosságot, de elveszett a tengeren.
De sem Penn, sem Sharp nem volt elégedett az elkészült filmmel, és nem értettek egyet annak végső formáját illetően. Hosszú késlekedés után a Warner Brothers lefaragott a veszteségekből, és félszívű reklámkampánnyal dobta be a mozikba az Éjszakai mozgások-t. A film kritikái vegyesek voltak, és 1975 nyarán nem hozott nyereséget. Ezt a szezont Steven Spielberg A cápa filmje uralta, amely Hollywood számára a filmgyártás új és szuperjövedelmező modelljét kínálta.
Az Éjszakai mozgások mégis a hetvenes évek egyik meghatározó filmjeként, mély emberi drámaként és a korszellem maradandó megidézéseként is elismert. Ez a technicolor neo-noir Robert Altman A hosszú búcsú (1973) és Roman Polanski Kínai negyed (1974) című filmjével együtt újra feltalálta és megváltotta a magánnyomozós filmet. A reakciós, nosztalgia-őrült kultúraipar megpróbálta kiherélni a műfajt, és közhelyes gesztusok repertoárjára redukálni. Ez a filmtrió újra megerősítette a film noir-t, mint ideális filmes nyelvet az Amerika szívében rejlő sötétség feltárására.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)