Most Beacon, most Sea: Egy fiú emlékiratai

Olvasói vélemények

A könyv egy memoár, amely a szerző szüleivel, különösen édesanyjával való kapcsolatát tárja fel, és a szeretet, a családi dinamika és a személyes fejlődés témáira reflektál. Elegáns stílusban íródott, összetett témákat dolgoz fel, de egyes olvasók túlságosan magába fordulónak és kissé lehangolónak találják.

Az írást elegánsnak és összetettnek írják le, lenyűgöző és mélyreható részekkel. Sok olvasó értékeli az elbeszélés őszinteségét és mélységét, valamint a családi dinamika és a személyes küzdelmek erőteljes feltárását. A könyv magával ragadja az olvasókat a szerelemről, a veszteségről és a családi kapcsolatok bonyolultságáról szóló elmélkedéseivel.

Egyes kritikusok szerint a memoár túl hosszú és magába forduló, ami klausztrofóbiás érzéshez és az elbeszélő önzősége és a múltbeli problémákon való túllépésre való képtelensége miatti frusztrációhoz vezet. Depresszívnek és nehézkesnek is jellemzik, és néhány olvasó úgy érzi, hogy inkább hasonlít egy személyes naplóra, mint egy csiszolt memoárra. Megjegyezték a faji és generációs kérdésekkel kapcsolatos elbeszélői szakadékot, és néhány olvasó a bemutatott témák részletesebb feltárását kívánta.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Now Beacon, Now Sea: A Son's Memoir

Könyv tartalma:

AZ ÉV FIGYELEMRE MÉLTÓ NEW YORK TIMES-KÖNYVE.

A National Book Award döntőjébe jutott író megrázó első memoárja a családi gyászról - és egy meghatározó beszámoló arról, mit jelent szeretni és elveszíteni egy nehéz szülőt, Joan Didion és Dani Shapiro olvasói számára.

Amikor Christopher Sorrentino édesanyja 2017-ben meghalt, az egy olyan út végét jelentette, amely nyolcvan évvel korábban kezdődött Dél-Bronxban. Victoria élete New York pezsgő, századközépi belvárosi művészeti életének szívébe, a Stanford nyugodt campusára, végül pedig vissza Brooklynba vezetett - egy olyan utazás, amelynek tanúja volt a fia, aki tehetetlenül nézte végig, ahogy az anya egyre jobban elszigetelődik, eltávolodik mindenkitől és mindentől, akit valaha szeretett.

Édesanyja életének rejtélyét vizsgálva, a gondatlan apjával, az író Gilbert Sorrentinóval kötött diszfunkcionális házasságától a világtól való végleges visszavonulásáig, Christopher saját emlékeit és családi folklórját kutatva próbálja felfedezni édesanyja álmait, megérteni csalódásait, és felfejteni, hogyan tűnt örökre két identitás között rekedtnek: a születési anyakönyvi kivonatában feketeként azonosított Puerto Ricó-i lány és a fehér nő, akivé válni látszólag eldöntötte. Eközben Christopher átéli saját átalakulását, kilép apja árnyékából és anyja hüvelykujja alól, hogy megalapozza írói és egyéni identitását - aki hamarosan elköveti a saját tévedéseit és hibáit.

Az eltűnt New York, az olcsó bohém enklávék és a virágzó avantgárd városának magával ragadó hátterében - egy veszélyes, pusztuló, de felszabadult és potenciálisan felszabadító hely - kibontakozó Most Beacon, Most Sea páratlan portré az élet gyönyörű, fájdalmas zűrzavaráról és a még ellentmondásos gyász átalakító erejéről.

"Sorrentino memoárja éles, bensőséges és rendkívül igazságos, olyan boncolás, amely nem a szülei halálának okait, hanem a zűrzavaros házasságuk kitartását és hatásait vizsgálja...". Egy fiú története ez, aki megpróbálja boncolgatni és megérteni a halál után megmaradó - és néha felbukkanó - szeretetet. Lehet, hogy nagyobb kulturális étvágyunk van a gyászbeszédek iránt, de egy boncolás, amikor közvetlenül egy család hideg holttestére tekintünk, annak minden borzalmas és titokzatos mivoltában, ugyanolyan mélyreható, és egy olyan visszafogott és humánus író kezében, mint Sorrentino, ugyanolyan gyönyörű lehet."" --Eleanor Henderson, The New York Times Book Review