Értékelés:

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Harminc éven át, 1987-től kezdődően Matthew Finn édesanyjával, Jeannal együttműködve dokumentálta mindennapi életét egy sor portrén keresztül, amelyeket a leedsi otthonában készített. Ez a hétköznapok, a mindannyiunk által ismert mindennapi rutin rögzítése.
Egyúttal a középkorból az öregkorba való fokozatos átmenetet is rögzíti, Jean esetében pedig a vegyes demencia kialakulását és a családi otthonból a bentlakásos otthonba való költözést. Ez egy megrendítő, melegséggel teli, de az élet törékenységének tudatában lévő mű. A csendes otthoni enteriőrök az élet mindennapi részleteinek színpadaként szolgálnak, és bár a hangsúly az egyénen van, az anya és fia közötti kötelék erőteljes állandó, még akkor is, amikor e kapcsolat egyensúlya kezd megváltozni.
Ahogy Matthew Finn mondta: „Anyám és én számára ez a szerepcsere gyors volt. Két évvel ezelőtt vegyes demenciát diagnosztizáltak nála, ő elhallgatott, és az együttműködésünknek vége lett.
Én már nem létezem számára, ő pedig nem ismer magára. Ami megmaradt, azok ezek a képek.”.