Mother Jones önéletrajza

Olvasói vélemények

A könyv inspiráló beszámolót nyújt Mother Jonesról, a lelkes munkásaktivistáról, aki a munkások jogaiért és a gyermekmunkára vonatkozó törvényekért küzdött Amerikában. Élettörténete az elszántságot, a bátorságot és az elnyomás elleni küzdelmet tükrözi, így a kortárs társadalmi kérdések szempontjából is releváns, megrendítő történelmi elbeszéléssé válik.

A könyvet dicsérik inspiráló tartalma miatt, amely részletesen bemutatja Mother Jones rettenthetetlen aktivizmusát és jelentős hozzájárulását a munkásjogokhoz és a gyermekvédelemhez. A recenzensek szerint a könyv tanulságos, könnyen olvasható, és értékes történelmi tanulság a munkásosztály küzdelmeiről. Sok olvasó ajánlja a könyvet, mint alapvető olvasmányt a munkástörténet és a társadalmi igazságosság iránt érdeklődők számára.

A kritikusok megjegyezték, hogy a könyvből bizonyos területeken hiányzik a mélység, különösen ami a korai életét és személyes tapasztalatait illeti. Néhányan túlságosan leegyszerűsítőnek vagy akár propagandisztikusnak találták, és elhallgatják a kellemetlen igazságokat. Néhány kritika azt is megemlítette, hogy kissé önhittnek tűnt, mások pedig árnyaltabb beszámolót kívántak az életéről és az ábrázolt eseményekről.

(34 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Autobiography of Mother Jones

Könyv tartalma:

Mary G. Harris Jones (1837-ben keresztelték meg; meghalt 1930-ban), akit Jones anyaként ismertek, ír származású amerikai tanítónő és varrónő volt, aki a szervezett munkásság kiemelkedő képviselője és közösségszervező lett. Segített a nagy sztrájkok koordinálásában, és társalapítója volt a Industrial Workers of the Worldnek.

Jones tanárnőként és szabóként dolgozott, de miután férje és négy gyermeke 1867-ben sárgalázban meghalt, és ruházati üzlete elpusztult az 1871-es nagy chicagói tűzvészben, a Knights of Labor és a United Mine Workers szakszervezet szervezőjeként kezdett dolgozni. 1897-től, mintegy 60 éves korától Jones anyaként ismerték. 1902-ben "Amerika legveszélyesebb nőjének" nevezték, mert sikeresen szervezte a bányászokat és családjaikat a bányatulajdonosok ellen. 1903-ban a pennsylvaniai bányákban és selyemgyárakban a gyermekmunkára vonatkozó törvények laza betartása ellen tiltakozva gyermekfelvonulást szervezett Philadelphiából Theodore Roosevelt elnök New York-i otthonába.

...

Az 1912-es nyugat-virginiai Paint Creek-Cabin Creek sztrájk idején, 1912 júniusában Mary Jones megérkezett, és az Egyesült Bányászok és a bányatulajdonosok magánhadserege közötti lövöldözés ellenére is beszélt és szervezett. A térségben hadiállapotot hirdettek, majd kétszer is visszavonták, mielőtt Jonest 1913. február 13-án letartóztatták és katonai bíróság elé állították. Több más vádpont mellett gyilkosságra való felbujtással vádolták, de nem volt hajlandó elismerni a hadbíróság törvényességét. Húsz évre ítélték az állami fegyházban. A Mrs. Carney's Boarding House-ban töltött házi őrizet alatt veszélyes tüdőgyulladást kapott.

85 nap fogság után szabadulása egybeesett azzal, hogy John W. Kern indianai szenátor szenátusi vizsgálatot kezdeményezett a helyi szénbányák körülményeiről. Mary Lee Settle 1978-ban megjelent, A bűnbak című regényében írja le Jones-t ebben az időben. Néhány hónappal később segített a coloradói szénbányászok szervezésében. Ismét letartóztatták, egy ideig börtönben ült, majd a Ludlow-i mészárlás előtti hónapokban kikísérték az államból. A mészárlás után meghívták, hogy találkozzon szemtől szembe a ludlow-i bánya tulajdonosával, ifjabb John D. Rockefellerrel. A találkozó hatására Rockefeller meglátogatta a coloradói bányákat, és régóta áhított reformokat vezetett be. (wikipedia.org)