Mother of a Machine Gun

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik a könyvet egyedi írói stílusa, költői minősége, valamint az erőszakkal és a fegyverkultúrával kapcsolatos időszerű témák miatt. Az olvasók nagyra értékelik a szerző különböző művekben alkalmazott megközelítésének változását, megjegyezve a szürrealizmus és a tisztánlátás keveredését. Néhányan azonban úgy érzik, hogy ez a konkrét mű inkább egy nagyobb mű előételeként szolgál, mintsem a témák teljes feltárása.

A szerző egyedi és magával ragadó írói stílusa.

A szürrealizmus és a világos témák mesteri ötvözése.

(4 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Mi történik, ha egy nő géppisztolyt szül?

„Anyának van még valami mondanivalója, de a zene nem áll meg a zene itt van, hogy maradjon. A „zene” esetében olvassa el a nyelvet. Ebben a fejvesztve bukdácsoló novellában nemcsak egy (zavart/lehetséges gyilkos) Anyát látunk, aki a (autista/lehetséges gyilkos) fiát keresi, hanem magát a nyelvet is, összezúzva és botladozva, bibliai, krimi, bulvár, szolgáltatóipari kifejezések vérző anatómiáját látjuk, amely egy testté egyesülve száguld a becsapódás felé, és azon tűnődik, hol vannak az emberi rabjai.” - Joyelle McSweeney, a Salamandrine: 8 gótika szerzője.

„Kísérteties, megfontolt és kényszerítő erejű szöveg. Gyönyörű és pusztító. Itt, ahol az „Anya nem találja a szavakat”, a helyszín nem a halál zord, erőszakos, hanem a születés, a szeretet és az anyasággal járó PTSD körül kering, az ember által ragaszkodott hiedelmek szökőárszerű hatása, az élet és a veszteség közelgő visszhangja.” - Janice Lee, a Damnation szerzője.

„A Gépfegyveres anyában Seidlinger lecsupaszítja a világot, hogy csak egy bizonyos, ráerőltetett erőszakot mutasson meg. Talán ez az, amire a jó regényírásnak mindig törekednie kell.” - James Tadd Adcox, a Nem szereti szerzője.