Olvasói vélemények
Összegzés:Christoph Wolff „Mozart a szerencse kapujában” című írása Mozart utolsó éveinek részletes újraértékelését kínálja, és ellene érvel annak az elképzelésnek, hogy Mozart szellemileg kimerült volt és előre látta a halált. Ehelyett kiemeli alkotó erejét és a zenéhez való innovatív hozzájárulását ebben az időszakban. A könyv jó fogadtatásban részesült éleslátó tudományossága és gazdag illusztrációi miatt, de kritika érte a hosszú zenei elemzés miatt, valamint a hangos változat minőségével kapcsolatos aggályok miatt.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és tudományos írás, amely új betekintést nyújt Mozart életébe és műveibe.
⬤ Sikeresen megkérdőjelezi a Mozart szellemi állapotáról és utolsó éveinek kreativitásáról szóló, régóta fennálló feltételezéseket.
⬤ Gyönyörű illusztrációk, valamint lábjegyzetek és hivatkozások gazdag választéka fokozza az olvasás élményét.
⬤ A neves zenészek pozitív fogadtatása alátámasztja a könyv értékét.
Hátrányok:⬤ A hosszadalmas zenei elemzések egyes olvasók számára fárasztóak lehetnek, különösen a témában jártas zenészek számára.
⬤ Hiányzik egy alapos ellenérv más tudományos nézőpontokkal szemben, különösen Mozart mentális állapotát illetően.
⬤ A hangváltozatot kritika éri a német, olasz és francia kifejezések rossz kiejtése miatt.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Mozart at the Gateway to His Fortune: Serving the Emperor, 1788-1791
Könyv tartalma:
"Most a szerencsém kapujában állok" - írta Mozart egy 1790-es levelében. Két évvel korábban császári-királyi kamaraművészként lépett II.
József osztrák császár szolgálatába - ez egy előkelő címmel és kevés kötelezettséggel járó, fizetett kinevezés volt. Az 1788 nyarán keletkezett három utolsó nagy szimfóniával kezdődő rendkívüli későbbi teljesítménye életének egész időszakát újraértékelésre készteti. Az olvasók a zeneszerző ekkori műveinek újfajta értékelésére és megértésére tesznek szert, anélkül, hogy a közelgő halálára helyezett szokásos hangsúlyt kapna.
A szerző tárgyalja a királyi kinevezés főbb életrajzi és zenei vonatkozásait, és Mozart "császári stílusát" vizsgálja főbb kompozíciói - billentyűs hangszeres, kamarazenekari, zenekari, operai és egyházi művek - alapján, valamint a befejezetlenül maradt nagy, ismeretlen művekre összpontosít. Ez az új perspektíva a zeneszerző energikus, újrakezdését és ígéretes alkotói és pénzügyi jövőjét jelzi.
