Értékelés:
Flavio Barbiero „Mózes titkos társasága” című műve lenyűgöző, de ellentmondásos módon tárja fel Mózesnek és leszármazottainak a nyugati civilizációra gyakorolt hatását. Míg egyes olvasók lenyűgözőnek és elgondolkodtatónak találják a tézist, mások a szigorú történelmi alátámasztás és a kellő gondosságú kutatás hiánya miatt kritizálják. Az írást dicsérik, mert magával ragadó, bár a könyv nem ajánlott azoknak, akik szigorúan tudományos művet keresnek.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató írás, amely érdekes elméleteket mutat be Mózes és leszármazottai hatásáról.
⬤ Magas színvonalú kutatás és lebilincselő elbeszélés, amely arra készteti az olvasót, hogy újragondolja a történelmi perspektívákat.
⬤ Sok olvasó kifejezi, hogy szívesen ajánlja a könyvet és tovább vitatja a benne foglalt gondolatokat.
⬤ Néhány olvasó az érveket gyengének találja, és hiányolják a lényeges bizonyítékokat.
⬤ A tézist inkább spekulatívnak és fantáziadúsnak, mintsem szigorú történelmi tényeken alapulónak írják le.
⬤ A beszámolók szerint a könyv gyártási minőségével kapcsolatban problémák merültek fel.
(16 olvasói vélemény alapján)
The Secret Society of Moses: The Mosaic Bloodline and a Conspiracy Spanning Three Millennia
A nyugati történelem radikális újragondolása, amely szerint Mózes leszármazottai voltak a római egyház felemelkedésének tervezői és az európai arisztokrácia ősei.
- Választ ad arra, hogy megmagyarázhatatlanul eltűnt a Bibliából Mózes leszármazottainak minden említése.
- Feltárja Josephus Flavius kulcsszerepét a korai kereszténység kialakításában.
- Megmagyarázza e titkos papság kapcsolatát a modern titkos társaságokkal, például a szabadkőművesekkel.
A Kivonulás könyve után Mózes két fia és számos leszármazottja eltűnik a Bibliából. Flavio Barbiero ennek a különös hiánynak a vizsgálata és a jeruzsálemi templom feletti uralomért küzdő papcsaládok közötti évszázados hatalmi harc tanulmánya a Róma elleni lázadással kezdődik - és Josephus Flavius, Mózes egyik leszármazottjának megjelenésével a világ színpadán. Kr. u. 70-ben, amikor Titus Flavius lerombolta a jeruzsálemi Templomot, és zsidó papok ezreit irtották ki, Josephus, aki immár szponzora vezetéknevét viselte, legalább 250 rokonával és barátjával együtt követte Titus Flaviust Rómába. Itt római állampolgárok lettek, de aztán később eltűntek a feljegyzett történelemből.
Barbiero gondos tanulmánya a korai kereszténységről azonban azt mutatja, hogy Mózes főpapi vonalának ezeknek a túlélő tagjainak sikerült átvenniük az irányítást a születő római egyház felett, és ők irányították annak rendkívüli sikerét. Barbiero a bizonyítékok széles skáláját felhasználva, amelyek olyan különböző területekről származnak, mint a régészet, a heraldika és a genetika, bemutatja, hogy Mózes e leszármazottai hogyan használták fel a Mithrász-kultuszt arra, hogy végül a világi római hatalom felett is átvegyék az irányítást. Ezután lépésről lépésre követi e titkos papi elit tagjainak elterjedését a középkori Európa arisztokráciájává váló társadalomban, és azt, hogy befolyásuk hogyan érvényesül a modern titkos társaságokban, például a szabadkőművességben.