Mr. Moonlight of the South Seas

Olvasói vélemények

A könyv Robert Dean Frisbie életét és munkásságát mutatja be, betekintést nyújtva a polinéziai történelembe és kultúrába. Bár a könyv bevezetésként szolgál a Cook-szigetekhez, és kiterjedt bibliográfiát tartalmaz a további kutatásokhoz, az olvasók megjegyzik, hogy a könyv a megfelelő szerkesztés hiányától szenved, és számos gépelési és nyelvtani hibát tartalmaz. Egyesek szerint a tartalom nosztalgikus és magával ragadó, míg mások úgy érzik, hogy inkább Frisbie-ről szóló monológként olvasható, mintsem munkásságának átfogó elbeszéléseként.

⬤ Informatív bevezető a Cook-szigetekről és a Csendes-óceán déli részéről
⬤ terjedelmes bibliográfia a további kutatáshoz
⬤ nosztalgikus és lenyűgöző betekintés Frisbie életébe és a polinéziai történelembe.

⬤ Számos elgépelést és nyelvtani hibát tartalmaz
⬤ hiányzik a megfelelő szerkesztés
⬤ egyes olvasók úgy érzik, hogy inkább monológ a szerzőről, mintsem koncentrált életrajz Frisbie-ről.

(8 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Mr. Moonlight of the South Seas Robert Dean Frisbie amerikai író életét vizsgálja, aki huszonnégy évesen, az 1920-as évek elején elhagyta az Egyesült Államokat, hogy a csendes-óceáni szigetek ismeretlen, kalandos kikötőibe utazzon. Először a tahiti Papeete-ben szállt partra, amely abban az időben nyüzsgő város volt, és a régióba látogatók sokaságának kiindulópontja. Néhány évig ott maradt, hogy megtanulja a tahiti nyelvet, kultúrát és életmódot. Élvezettel osztotta meg tapasztalatait számos amerikai kiadványban, például az Atlantic Monthlyban megjelent cikkeiben. Frisbie-t lenyűgözte a szigeten élő vagy azt gyakran látogató számos karakter. Ezek között voltak tahitiak, tengerészkapitányok, tengerparti hajósok és írók. Történeteiben gyakran hivatkozott ezekre a karakterekre. Legnevezetesebb barátja James Norman Hall volt, aki végül a Bounty-trilógia társszerzője lett. Élete hátralévő részében Hall azon kevesek egyike maradt, akiknek Frisbie a legbelsőbb gondolatait is elmondta. Első találkozásukkor Papeete-ben Frisbie-t megbabonázta a környezet és a különböző hajók a kikötőben. Elmondta Hallnak: "Ezek a hajók.... mindegyike. Gondolom, innen szinte bárhová el lehet menni? ".

A Tahitin töltött négy év után Frisbie komolyabban kezdte venni írói pályafutását, és vágyott arra, hogy találjon egy elszigetelt szigetet, ahol ideje nagy részét a nagy regénye megírásának szentelheti, amelyet "Moby Dicknek" nevezett el. "A Cook-szigeteken, a Pukapuka nevű magányos atollon telepedett le. Megismerkedett a szigetlakókkal, nyelvükkel, szokásaikkal és életmódjukkal. Végül számos vázlatában, cikkében és esszéjében megörökítette a szigetet és néhány általa megismert karaktert. Ezek közül több darabot összegyűjtött, és a leghíresebb könyvében, a Puka-Puka könyvében (The Book of Puka-Puka) jelent meg. Bár az írás sok idejét lekötötte, Frisbie a szigetlakó életét élte, anélkül azonban, hogy az általa "bennszülöttnek" nevezett életmódot folytatta volna. Nagyon fontosnak tartotta, hogy tiszteletben tartsa a körülötte élő szigetlakók kultúráját azáltal, hogy továbbra is elismerte külön neveltetését. Ennek ellenére szívesen vett részt a szigeti tevékenységekben, például a halászatban, a kenuzásban és a házépítésben. Frisbie végül feleségül vett egy Ngatokorua nevű pukapukai lányt, és a párnak öt gyermeke született. A családja megváltoztatta az életét, és további kihívásokat és kalandokat teremtett.

A magányos atollon eltöltött évek megviselik Frisbie egészségét és elméjét. Könnyen lehet, hogy hónapokig nem beszélt más európai emberrel, és néha egy év is eltelhetett a szigetet meglátogató hajók között. Frisbie családi tragédiák, rossz egészségi állapot és a más szigetek megismerésére való vágyakozás miatt kénytelen volt elhajózni Pukapukáról. Családját Tahitire, Fidzsire, Szamoára és Rarotongára vitte. Déltengeri utazásai során ő és gyermekei épphogy túléltek egy szörnyű ciklont Suwarrow szigetén. Vándorlása ellenére Frisbie többször is visszatért Pukapukára, abban a reményben, hogy családjával újraéleszthet némi stabilitást. Frisbie emellett folyamatosan próbálta igazolni választott életmódját - egyszerű, de kiszámíthatatlan életmódot választott egy olyan korban, amikor nem sok embernek volt hozzá bátorsága. Soha nem vesztette el a hitét, hogy megírja a "Moby Dick"-jét; és továbbra is írt cikkeket amerikai magazinok számára. Halála előtt Frisbie még hat igen lenyűgöző könyvet jelentetett meg, amelyek a világ e különleges részének embereinek és kultúráinak állítottak emléket.