Mr. Potter

Olvasói vélemények

A Jamaica Kincaid „Mr. Potter” című könyvéről szóló kritikák a legkülönfélébb élményeket emelik ki az egyedi írói stílusról, témákról és érzelmi mélységről. Sok olvasó dicséri Kincaid költői prózáját és azt, hogy képes az identitással, a gyarmatosítással és a személyes történelemmel kapcsolatos összetett témákat közvetíteni. Néhány olvasó azonban frusztrálónak találja az írás ismétlődő jellegét, és néhány kritika a cselekményfejlődéssel és az olvashatósággal kapcsolatos problémákra mutat rá.

⬤ Gyönyörű elbeszélés, amely költői elemeket tartalmaz.
⬤ Erőteljes történetmesélés mély érzelmi témákkal.
⬤ Az identitás és a történelem gazdag feltárása.
⬤ Emlékezetes és élénk leírások Antiguáról.
⬤ Kincaid egyedi írói stílusát sokan értékelik mélysége és kreativitása miatt.

⬤ Ismétlődő nyelvezet, amely frusztrálhatja az olvasót.
⬤ Egyesek hiányolják a cselekményt és a karakterek fejlődését.
⬤ Nehéz olvasni a tudatfolyam stílusa miatt.
⬤ Vegyes érzések a történet befejezésével kapcsolatban.
⬤ Nem minden olvasó számára alkalmas vagy magával ragadó.

(14 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Egy hétköznapi ember, az ő évszázada és az ő otthona története: „Kincaid eddigi legköltőibb és legmeghatóbb regénye” (Robert Antoni, The Washington Post Book World)

Jamaica Kincaid első szenvedélye, Antigua szigete vibrálóan elevenedik meg Potter úr, egy írástudatlan taxisofőr tekintete alatt, aki a megélhetését az utak mentén keresi, amelyek az egyetlen várost érintik, amelyet valaha látott, és a temetőt, ahol majd eltemetik. A nap egyenesen a feje fölött süt, az óceán minden oldalról ott terül el, és elfojtott szenvedély tölti meg a levegőt.

A szegény halász apja és az öngyilkosságot elkövető anyja örökségét figyelmen kívül hagyva Potter úr azon fáradozik, hogy nyugodtan éljen a környezetében: autót vegyen, barátnőket találjon, és lerázza magáról a lányai terhét - akik közül az egyik a halála után visszatér Antiguára, és egyforma távolságtartással és együttérzéssel meséli el a történetét.

Mr. Potterben Kincaid egy olyan figurát kelt életre, amelyhez foghatót a kortárs regényirodalomban senki más nem látott, egy egyéni tudat, amely dicsőségesen kiemelkedik egy meg nem vizsgált életből.