Olvasói vélemények
Összegzés:A „Las mujeres Weyward” című könyv elsöprően pozitív kritikákat kapott, kiemelve a gyönyörű történetmesélést, a női szerepvállalás erős témáit és a jól kidolgozott, különböző idősíkokon átívelő karaktereket. Az olvasók lebilincselőnek és inspirálónak találják, és értékelik a természethez és az ősök erejéhez való kapcsolódást. Néhányan azonban tempóproblémákat és a történet bizonyos részeinek kiszámíthatóságát említik.
Előnyök:⬤ Jól megírt és magával ragadó
⬤ erős témák a női szerepvállalásról
⬤ gyönyörűen összekapcsolódó idősíkok
⬤ inspiráló karakterek
⬤ gyors és könnyen olvasható
⬤ kiváló karakterfejlődés.
Hátrányok:⬤ Néhány probléma a tempóval
⬤ a történet egyes részei kiszámíthatónak tűntek
⬤ bizonyos részeket ismétlődőnek vagy szükségtelenül hosszúnak éreztem.
(20 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
„Megpróbáltak bezárni minket. De egy weywardi nőben vad természet lakozik. Senki sem fog minket irányítani.
2019: Kate elhagyja Londont, és mindent hátrahagyva beköltözik a nagynénjétől örökölt Weyward-kunyhóba. A házikó borostyánnal benőtt vízeséseivel és elhanyagolt kertjével egy világ távol a bántalmazó házaspártól, akik kínozták őt. Kate azonban gyanítani kezdi, hogy a hely alapjaiban egy titok lapul, amelyet a 17. századi boszorkányüldözések óta rejtegetnek.
1619: Altha bíróság elé kerül egy falusi gazda meggyilkolásáért. Gyermekkorában az anyja varázslatra tanította, amely a természet mély ismeretén alapult. A különös nőket azonban mindig is veszélyesnek tartották, és amikor boszorkányságára bizonyítékot mutatnak be, Altha tudja, hogy minden erejére szüksége lesz, hogy megőrizze szabadságát.
1942: A második világháború kellős közepén Violet csapdába esik a családja nagy birtokán. A társadalmi konvenciók csapdájába esve két dologra vágyik: a bátyja által kapott oktatásra és régen elhunyt édesanyjára, aki állítólag megőrült, mielőtt meghalt. Violet egyetlen nyoma az édesanyja, a szobája lambériájába vésett medál, rajta egy W betűvel és a „Weyward” szóval.
