A feldolgozóipar, a gépjárművek, a televízió, az élelmiszerek és az elektromos cikkek, amelyek nap mint nap körülöttünk vannak, és amelyeket erőltetetten reklámoznak, közismertek.
A bankszektor is, de ez csak kisebb mértékben igaz a biztosításokra, mert ha az átlagembert az utcán a biztosításokról kérdeznénk, akkor csak az életbiztosításra, az egészségbiztosításra, a gépjármű-, a ház- és tartalom-, a háziállat- és a kisállatbiztosításra és így tovább gondolna. Ha így fogalmazunk, az egész nagyon fárasztó, és ezért aligha olyan téma, amiről érdemes írni, vagy nem? A szerzőnek minden bizonnyal ez volt a benyomása a biztosításról, egészen addig a pontig, amíg a feldolgozóiparból a pénzügyi szektorba került.
Egy lépéssel tovább haladva a témát, megkockáztatva egy találgatást, ha ugyanezeket az embereket megkérdeznénk arról, hogy milyen típusú embereket képzelnek el a biztosítási szakmában, valószínűleg a biztosítási brókerüket vagy egyszerűen egy biztosítási call center hangját írnák le. Ez a beszámoló tehát minden valószínűség szerint eloszlatja azt az elképzelést, hogy a biztosítási ügyletek rutinszerűek és nagyrészt kiszámíthatóak, ahogyan azt egy közel-keleti szemináriumon részt vevő fiatal biztosítási küldöttekből álló nemzetközi csoport is tette, akik közül sokan egyáltalán nem tudták, hogy a biztosítási ágazat tevékenységei ennyire sokfélék.
