Murambi, a csontok könyve

Olvasói vélemények

A könyv az 1994-es ruandai népirtás sokrétű feltárását mutatja be különböző szereplők, köztük a főszereplő Cornelius Uvimana, egy visszatérő ruandai száműzött szemszögéből. A könyv az identitás, az empátia, valamint az áldozat és az elkövető közötti elmosódó határok témáit járja körül, mélyreható megértést nyújtva ezzel a tragikus eseményről. Míg sok olvasó dicsérte az érzelmi mélységet és az elbeszélői stílust, néhányan úgy találták, hogy a fordításban a nyelvezet akadozó, és megjegyezték, hogy a teljes megértéshez szükséges a ruandai háttérismeret.

⬤ A ruandai népirtás mély és empatikus feltárása több nézőpontból.
⬤ Magával ragadó jellemfejlődés, különösen Cornelius és más kulcsfigurák esetében.
⬤ Az elbeszélés az identitás és az erkölcsi összetettség fontos témáit veti fel.
⬤ Kísérteties és elgondolkodtató, maradandó hatást hagyva maga után.
⬤ A népirtás megértéséhez fontos olvasmányként ajánlott.

⬤ A nyelvezet a fordítási problémák miatt kissé mesterkéltnek tűnhet.
⬤ A teljes megértéshez Ruandával kapcsolatos háttérismeretekre van szükség, ami egyes olvasók számára zavaró lehet.
⬤ Egyes szereplők és a történetvezetés megerősítheti a negatív sztereotípiákat.
⬤ A súlyos téma egyesek számára túlságosan lehangoló lehet, bár a befejezés felemelőnek tűnik.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Murambi, the Book of Bones

Könyv tartalma:

1994 áprilisában közel egymillió ruandait öltek meg, ami a 20. század egyik leggyorsabb és legborzalmasabb gyilkosságsorozatának bizonyult.

A Murambi, a csontok könyve című könyvben Boubacar Boris Diop szembesül a tragédia borzongató borzalmával és nyomasztó szomorúságával. Diop ünnepelt regényének erejét itt Fiona Mc Laughlin éles fordítása és Diop lenyűgöző utószava révén az angol nyelvű olvasók is megismerhetik. A regény egy ruandai történelemtanár, Cornelius Uvimana történetét meséli el, aki a mészárlás idején Dzsibutiban élt és dolgozott.

Visszatér Ruandába, hogy megpróbálja feldolgozni családja halálát, és hogy színdarabot írjon az ottani eseményekről. A regény előrehaladtával Cornelius kezdi megérteni, hogy csak az emberségünk menthet meg minket, és hogy íróként tanúságot kell tennie a népirtás szörnyűségeiről.