A zene képes érzelmeket felszabadítani és közösséget teremteni, ezért a zene története során a legkülönbözőbb identitáskonstrukciók szolgálatában használták.
Ez különösen igaz a társadalmi felfordulások és politikai válságok idején. A kötet az osztrák zenetörténet négy, eddig kevéssé kutatott korszakát világítja meg: az 1430/40-es éveket mint fordulópontot, az 1740 körüli időszak változását és folytonosságát, az 1848/49-es forradalom zenei megnyilvánulásait, valamint az identitást és reprezentációt a háború utáni időszak zenéjében.
A kötetet módszertani megalapozás és egy esszé zárja a zenei-képi identitásokról a bázeli tanács és a bécsi Gemeindebau között.