Mussolini's Cities: Internal Colonialism in Italy, 1930-1939
2007-ben a Pontine mocsarak nagymértékben az olasz nemzeti táj részét képezik. A Rómából Nápolyba tartó Eurostar-vonattal utazó utazó áthalad a mocsarakon, amelyek csak nevében mocsárvidéknek számítanak (olaszul Agro Pontino). Nehéz úgy látni a Pontinai-mocsarak táját, hogy közben nyolcvan évvel visszatekintünk a történelembe, amikor a területet még elkerülték az emberek. Ma már nehéz felfogni, hogy a Pontine-mocsarak Mussolini fasiszta rezsimje alatt egy rendkívüli nemzeti földrendezési és urbanizációs projekt középpontjában álltak. 1930 és 1939 között a mocsarak hatalmas nemzeti beruházások, belső (gyakran nem önkéntes) migráció és mérnöki munkák célpontjává váltak. Az 1930-as években a Pontine-mocsarak a nemzeti kultúra főszereplőivé váltak: a filmhíradókban, újságokban és propagandában szerepeltek, és a rezsim modernizációs törekvéseinek és azon törekvésének metaforájává váltak, hogy egy új Olaszországot hozzanak létre ott, ahol korábban nem létezhetett. A rezsim tervezői különösen az új városok létrehozását szorgalmazták a visszaszerzett mocsarakban.
Ezeket a fasiszta elvek szerint tervezték volna, és északról kiválasztott telepesekkel népesítették volna be. Federico Caprotti, az Oxfordi Egyetem professzora által írt könyv a Pontine Marshes projektről szól, és olyan összefüggő kutatási szálakat hoz össze, amelyek korábban még nem jelentek meg egymás mellett. A könyv például az újvárosokat kitaláló és megépítő totalitárius elmék építészeti és várostervezési szempontjait vizsgálja.
Az új városok benépesítésére kényszerített "telepesek" megélt tapasztalatait.
A projektet lehetővé tevő technológiai szempontokat, például a fasizmus által "nem totalitárius" betegségnek tekintett malária elleni küzdelmet.
Végül pedig a Pontine Marshes projekt népszerűsítése a sajtó és a filmek segítségével. A Mussolini-városok szívesen látott kiegészítője lesz a földrajz és az olasz tanulmányok gyűjteményeinek.