Művészeti tárgyak: Művészek alkotása az amerikai egyetemen

Olvasói vélemények

A könyv a művészeti oktatás kritikai elemzését nyújtja, különös tekintettel a művészek MFA-programokon keresztül történő professzionalizálódására. Betekintést nyújt e programok hatékonyságába, és megkérdőjelezi a művészeti iskolákról általánosan elterjedt nézeteket. A könyv hasznosnak bizonyult a hallgatók és az akadémikusok számára, mivel rávilágít a művészeti diplomák történelmi kontextusára és jövőbeli következményeire.

⬤ Jól kutatott és éleslátó perspektíva a művészeti oktatásról.
⬤ Hasznos a jelenlegi művészeti hallgatók számára, hogy jobban megértsék helyzetüket és az intézményi feltételeket.
⬤ Megkérdőjelezi az MFA-programok szükségességével és hatékonyságával kapcsolatos meglévő felfogásokat.
⬤ Vitára és az akadémiai művészeti képzés újraértékelésére ösztönöz.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy túl későn érkezik az egyetemi útjukon, és frusztrációjukat fejezik ki az olvasmányok időzítése miatt.
⬤ Kritizálják, hogy a művészeti programok problémáira hívja fel a figyelmet anélkül, hogy konstruktív alternatívákat kínálna.
⬤ Elégedetlenséget válthat ki a diplomához közel álló és a választásaikat átértékelő hallgatók körében.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Art Subjects: Making Artists in the American University

Könyv tartalma:

Ma az Egyesült Államokban szinte minden ötven év alatti művésznek van képzőművészeti mesterdiplomája. Howard Singerman átgondolt tanulmánya az első, amely ezt a diplomát a megfelelő történelmi keretbe és ideológiai kontextusba helyezi.

Azzal érvelve, hogy a művészek képzése nem mindegy, milyen formákat és jelentéseket hoznak létre, bemutatja, hogy az egyetem, a tudás fegyelmezett szervezésével és a nyelv iránti igényével hogyan játszott döntő szerepet a képzőművészeti modernizmus kialakulásában. Most pedig azt alakítja, amit posztmodernnek nevezünk: a posztmodern művészethez hasonlóan a posztmodern egyetem is az elméletet és a kutatást hangsúlyozza a kézügyességgel és a hagyományos ábrázolási technikákkal szemben. Singermant, aki szobrászatból szerzett diplomát, valamint vizuális és kulturális tanulmányokból doktorált, a művész mint "szakember" kérdése érdekli, és az, hogy mit jelent ez a szó a művészek számára és a művészek divatjáról.

Az 1870-es évek első egyetemi művészeti iskoláinak vizsgálatával kezdi, majd megvizsgálja a női művészetoktatók és a női hallgatók strukturáló szerepét; a "képzőművészetről" a "vizuális művészetekre" való áttérést; a művészet alapvető grammatikáját, amelyet az iskolapadban fektettek le; és a professzionális művészeti képzés kialakulását az amerikai egyetemen. Singerman könyve feltárja, hogy az elmúlt száz évben hogyan fogtuk fel a művészetet, és hogyan intézményesítettük ezt a felfogást műtermi tevékenységként, kézművességként, végül elméletként és performanszként.