Múzeumok, műemlékek és nemzeti parkok: A köztörténet új genealógiája felé

Olvasói vélemények

Denise D. Meringolo „Múzeumok, műemlékek és nemzeti parkok” című könyve a köztörténet alapos feltárását kínálja, különös tekintettel annak a Nemzeti Parkszolgálaton keresztül történő fejlődésére és a New Deal hatásaira. A szerző megfogalmazza a köztörténészek előtt álló kihívásokat, és kiemeli az interdiszciplináris együttműködés fontosságát, miközben dokumentálja a köztörténet mint szakterület történetét és az idők során elért legfontosabb hozzájárulásait.

A könyv jól megírt, és számos betekintést nyújt a köztörténet genealógiájába. Hatékonyan tárgyalja a köztörténet és a Nemzeti Parkszolgálat összefonódó történetét, kiemelve az e szervezetek által nyújtott jelentős hozzájárulásokat. Az olvasók nagyra értékelik a kormányzati szerepek részletes feltárását a történelem megőrzésében és a parki tisztviselők szorgalmas erőfeszítéseit. A művet alapvető olvasmánynak tekintik mindazok számára, akiket érdekel a történelmi megőrzés és a nemzeti parkok.

Néhány recenzens megjegyzi, hogy a könyv foglalkozik a költségvetési megszorítások és az ügynökségek közötti rivalizálás kihívásaival, amelyek nem biztos, hogy teljesen megoldottak, vagy folyamatos problémaként jelennek meg. Továbbá, bár a szerző jól tárgyalja az NPS történetét, a megközelítés hagyományosnak tűnhet a terület 1970-es évekbeli eredetét illetően, és a köztörténet korábbi növekedésének szélesebb körű elismerését kívánják.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Museums, Monuments, and National Parks: Toward a New Genealogy of Public History

Könyv tartalma:

A köztörténeti szakma 1970-es évek óta tartó gyors terjedése sokakat arra késztet, hogy azt higgyék, viszonylag új szakmáról van szó. Ebben a könyvben Denise D.

Meringolo bemutatja, hogy a köztörténet gyökerei valójában a tizenkilencedik századig nyúlnak vissza, amikor a szövetségi kormány belekezdett a nemzet természeti és kulturális erőforrásainak összegyűjtésébe és megőrzésébe. A kutatást végző és mintákat gyűjtő tudósok kulcsfigurákká váltak a nemzet tájainak védelmére és értelmezésére irányuló szélesebb körű erőfeszítésekben. A vállalkozókkal, akadémikusokkal, kurátorokkal és bürokratákkal való együttműködésük egyaránt segített előkészíteni az utat más kormányzati kezdeményezések számára, a Smithsonian Intézménytől kezdve a ma a Nemzeti Park Szolgálat által kezelt parkokig és műemlékekig.

Mindezek a fejlesztések olyan értelmező tevékenységeket tartalmaztak, amelyek alakították a közvélemény múltról alkotott képét. Mégis csak az 1920-as és 1930-as években, az oktatásorientált National Park Service történeti programjának megjelenéséig, a nyilvános történelem olyan intézményi otthonra talált, amely a szakmai gyakorlatot egyszerre alapozta meg a kialakulóban lévő tudományág értékeiben és a kormányzati szolgálatban.

A washingtoni adminisztrátorok és a nemzeti parkokban, műemlékekben és múzeumokban dolgozó szakemberek közötti feszültségek még ezt követően is folytatták a szakterület hatókörének és tartalmának meghatározását és újradefiniálását. A meghatározás folyamata Meringolo szerint mind a mai napig tart, ahogyan a köztörténészek egyre növekvő jelenlétet mutatnak az Egyesült Államok nagy egyetemein és külföldön.