Múzsa, Odaliszka, szolgálólány: Egy lány élete a hihetetlen vonósbandában

Olvasói vélemények

Rose Simpson memoárja, amely az Incredible String Bandben (ISB) eltöltött időszakát mutatja be, szívből jövő és mélyreható betekintést nyújt a zenekar dinamikájába, kreatív folyamataiba és személyes élményeibe 1968 és 1971 között. A könyv megragadja a korszak idealizmusát és kihívásait, miközben bemutatja a zenekartársakkal és a zenei színtérrel való kapcsolatait.

A memoár jól megírt, magával ragadó, és egy személyes bennfentes nézőpontját mutatja be az ISB-nek. Az olvasók nagyra értékelik az őszinteséget, az élénk részleteket, valamint a személyes és a zenekari dinamika ábrázolását. Értékes betekintést nyújt a zenekar történetébe, a kor kulturális kontextusába, és emlékezetes anekdotákat tartalmaz a többi zenésszel való interakciókról. Az ISB rajongói és a 60-as és 70-es évek zenei színtere iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen olvasmánynak számít.

Néhány olvasó részletesebb beszámolót kíván a zenéről és a felvételekről. Vannak említések Rose azon érzéseiről, hogy a zenekar többi tagja, különösen Robin Williamson háttérbe szorította, amit egyesek negatívnak vagy elfogultnak találtak. Emellett, bár az emlékiratot értékelik, néhány kritikus azt kívánta, hogy jobban tárják fel a zenekar pénzügyi küzdelmeinek és hatásának tágabb aspektusait.

(29 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Muse, Odalisque, Handmaiden: A Girl's Life in the Incredible String Band

Könyv tartalma:

Az Incredible String Band egyik tagjának memoárja, amely a hippi utópiától a Woodstock utáni összeomlásig vezető utat mutatja be.

1967 és 1971 között Rose Simpson együtt élt az Incredible String Banddel (Mike Heron, Robin Williamson és Licorice McKechnie), angol diákból nyugati parti hippivé, végül bőrruhás basszusgitárossá változott. A zenekar arculata pszichedelikus plakátokat díszített, zenéjük pedig az alternatív életmód főcímdala volt.

Rose és társa, Mike Heron hittek és éltek a skóciai utópia naiv víziójában. De ők egy turnézó banda is voltak, akik élvezték ennek az életnek az izgalmait. Ott voltak a „Swinging London” központjában és a Chelsea Hotelben Andy Warhol szupersztárjaival. Rockbálványokkal osztoztak a színpadokon, és 1969-ben Woodstockban játszottak. Rose és ISB-tagtársa, Licorice hippi pin-upok voltak, míg Heron és Robin Williamson egy új világ látnokai és prófétái.

T.

A füstölők és a marihuána ködén keresztül játszották el árkádiai álmaikat a ruhák, fényjátékok, szőnyegek, párnák és egzotikus hangszerek színeiben pompázó színpadokon. Mint a legtöbb utópia, az ISB is összeomlott. Rose sosem tekintette magát hivatásos zenésznek, még akkor is megőrizte a kívülálló távolságtartását, amikor a hippi csaj életét élte. Emlékiratai hangot adnak azoknak a virágkoszorús lányoknak, akiknek fotói a pszichedelikus hatvanas évek szimbólumává váltak.