Értékelés:
George Chakiris „My West Side Story” című memoárja pozitív visszajelzéseket kapott, mert bájosan és szívből mesél életéről és karrierjéről, különös tekintettel a „West Side Story” című filmmel kapcsolatos tapasztalataira. Sok olvasó nagyra értékeli a könyvet végigkísérő alázatot, a kollégák iránti tiszteletet és a személyes anekdotákat. Egyes kritikák azonban rámutatnak a személyes küzdelmek mélységének hiányára és életének túlságosan pozitív ábrázolására.
Előnyök:Átfogó áttekintést ad George Chakiris életéről és karrierjéről, különösen a „West Side Story”-ban szerzett tapasztalatairól. Az emlékiratot dicsérik a bájos írói stílusáért, melegségéért és Chakiris alázatos és kedves személyiségének hiteles ábrázolásáért. Az olvasók nagyra értékelik a személyes anekdotákat és a magánjellegű fotókat, amelyek fokozzák az olvasás élményét, így a film és Hollywood történelmének rajongói számára is lebilincselő és informatív.
Hátrányok:Az emlékiratot kritikák érik amiatt, hogy túlságosan pozitív, és kevés negatív vagy kritikus megjegyzést tesz az életében szereplő emberekről, ami egyes olvasók szerint úgy érzik, hogy hiányzik belőle a memoártól elvárható mélység. Sokan ismétlődőnek nevezték, és időnként inkább karrier-önéletrajznak, mint szívből jövő önéletrajznak olvasták. Egyes olvasók azt kívánják, hogy Chakiris őszintébben gondolkodjon azokról a kihívásokról, amelyekkel a karrierje során szembesült.
(40 olvasói vélemény alapján)
George Chakiris a West Side Story (1961) filmváltozatában a dühös bandavezért, Bernardót alakította, amiért elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.
Az Én West Side Story-m egy bennfentes betekintést nyújt abba, hogyan fejlődött ez a színházi és filmes mérföldkő Jerome Robbins, Arthur Laurents és Leonard Bernstein manhattani lakásában folytatott beszélgetéséből tíz Oscar-díj, három Golden Globe-díj, két Tony-díj és egy Grammy-díj megszerzéséig. Bár a könyv egyben emlékirat is Chakiris hosszú és kiemelkedő karrierjéről, a hangsúly a West Side Storyra helyeződik.
A film sztárjairól és rendezőiről, a "csodálatos" Natalie Woodtól és a "bájos" Richard Beymerről, a szeszélyes Jerome Robbinsról és a "szenvedélyes" Rita Morenóról, akivel Chakiris továbbra is jóban van, itt olvashatunk profilokat. "Pontosan tudom, hová tartozik a hálám" - írja Chakiris - "és még mindig csodálkozom azon, hogy - akkor még nem tudtam róla - életem örömteli útja 1949-ben egy este kiköveződött, amikor Jerome Robbins leültette Leonard Bernsteint és Arthur Laurentst a lakásában, és bejelentette: "Van egy ötletem".".
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)