Olvasói vélemények
Összegzés:Robert McCrum könyve személyes és őszinte beszámolót nyújt stroke-járól és felépüléséről, betekintést nyújt a stroke túlélőinek és családjaiknak az érzelmi és fizikai kihívásokba. Míg sok olvasó reményt és inspirációt talált az elbeszélésében, néhányan kritizálták a könyvet, mert nem nyújt gyakorlati információkat a súlyosabb stroke kezeléséről.
Előnyök:A könyv jól megírt, magával ragadó, és szívhez szólóan tárja fel a stroke túlélőre és családjára gyakorolt érzelmi hatását. Az olvasók nagyra értékelték a küzdelem és a felépülés őszinte leírását, és sokan találták átélhetőnek és inspirálónak. A szerző feleségének naplóbejegyzései mélységet és perspektívát adtak a történetnek.
Hátrányok:Néhány olvasó csalódott volt, hogy a könyv nem ad gyakorlati tanácsokat a súlyos agyvérzéssel való megbirkózáshoz, és úgy érezte, hogy a könyv inkább McCrum személyes tapasztalataira összpontosít, mint a súlyosabb fogyatékossággal élőkre. Néhány recenzens megjegyezte, hogy a szerző hajlamos a nevek emlegetésére és az elbeszéléseiben érzékelhető nárcizmusra.
(24 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
My Year Off: Recovering Life After a Stroke
Könyv tartalma:
1995. július 29-én reggel Robert McCrum - 42 éves volt, alig két hete nősült, szakmája csúcsán, a brit könyvkiadás egyik legelismertebb szerkesztőjeként, és azt hitte, hogy egészségének teljében van - arra ébredt, hogy bal oldalára teljesen lebénult, egy súlyos agyvérzés okozta agyvérzés áldozata lett.
Egy rémálomszerű nap után, amikor egy telefonért küzdve végül segítséget hívott. Az elkövetkező hetekben szembe kellett néznie a valósággal, hogy élete visszavonhatatlanul megváltozott, és hogy az orvostudomány, őrületes módon, nem tudta pontosan meghatározni a stroke okát, és nem tudott garanciát adni a gyógyulásra. Ami ezután következett, az egy frusztrációval és depresszióval teli küzdelem volt, de ugyanúgy apró győzelmek, elkötelezett orvosok és terapeuták segítsége, és elsősorban és utoljára új felesége támogatása, akinek szeretete felért a megdöbbentő körülményekkel.
A szabadévem a remény ékesszóló története, olyan őszinteséggel és részletességgel megírva, amely a szerző szerint eddig hiányzott a stroke-ról szóló irodalomból. Ez egyúttal egy felnőtt szerelmi történet is, a legrealisztikusabb -- és ezáltal inspirálóbb -- fajtából.
