"és a galagonyafa fényben ázva virágzik, és a haragunk nyers esőt erdővé változtatja, és nem tanulunk meg magányosnak lenni".
Egy városi gyűjtögető megpróbál gombává válni abban a reményben, hogy a szeretet, a nemiség és az autonómia emberi fogalmain túlmutató értelmet fedezzen fel. A versek, a fotográfia, a memoárok és a tudomány mikroszkópként szolgálnak, és olyan létérzést keresnek, amely túlmutat a társadalmakról, a szexualitásokról és a természetről alkotott felfogásunkon.