Nagy birodalmak határvidékén: Erdélyi seregek 1541-1613

Olvasói vélemények

A könyv a 15. század végétől a 17. század elejéig terjedő időszak kelet-európai hadtörténetét mutatja be, az Erdélyi Fejedelemségre összpontosítva a különböző birodalmak hatalmi harcai közepette. Bár értékes információkkal és alapos kutatással szolgál, tudományos hangvétele és összetettsége miatt kihívást jelenthet az alkalmi olvasók számára.

⬤ Érdekes, Nyugat-Európában kevéssé ismert téma
⬤ jól kutatott, helyi forrásokra való hivatkozásokkal
⬤ az Osprey-kiadványok stílusában jó művészi kivitelezés
⬤ más szemszögből mutatja be az oszmán- Habsburg narratívát.

⬤ Akadémiai közönségnek íródott, ami megnehezíti az olvasást az alkalmi olvasók számára
⬤ a leírások túl rövidek lehetnek
⬤ az illusztrációkban kevesebb helyi csapattípus szerepel
⬤ az uralkodók gyors változása és az ismeretlen kifejezések miatt nehéz lehet követni.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On the Borderlands of Great Empires: Transylvanian Armies 1541-1613

Könyv tartalma:

1526-ban a magyar királyság seregei súlyos vereséget szenvedtek az oszmán szultán, Nagy Szulejmán seregétől a mohácsi csatában. A következő évtizedekben az egykor a Magyar Korona részét képező területeket felosztották. Az egykori Magyar Királyság keleti felén új állam született, az Erdélyi Fejedelemség. Másfél évszázadon át (1541-1691) Erdély önálló államként szerepelt az európai térképeken, és fontos katonai és stratégiai szerepet játszott az oszmánok és a Habsburgok közép- és délkelet-európai harcában.

Ez a könyv az erdélyi fejedelmek erőfeszítéseit követi nyomon az új állam megszervezésére és védelmére, annak első hét évtizedében (1541-1613). A rendelkezésükre álló hadsereg alapvetően középkori struktúrát örökölt, amely a régió társadalmi összetételét tükrözte. A hadsereg zömét az úgynevezett megyezászlóaljak (nemesi leventék és a birtokaikról besorozott parasztok), a székely leventék (a délkelet-erdélyi járásokban toborzott csapatok) és a szász járások által Erdély erősen urbanizált déli részeiről szállított csapatok alkották. Ezenkívül az erdélyi hadseregnek több hivatásos katonákból álló csoportja is volt, amelyek állandó vagy félig állandó katonai szolgálatot teljesítettek: az udvari őrség (aule milites), a fejedelemség nyugati határán összpontosuló fő erődítmények helyőrségei és más csoportok, amelyek adómentességért cserébe teljesítettek katonai szolgálatot, mint a puskások (pixidari, puș.

Caș.

I, pusk sok) és a gárdisták (darabontok, darabanț.

I).

A könyv utolsó fejezete azokra a főbb hadjáratokra összpontosít, amelyekben az erdélyi hadsereg részt vett (Giovanni Battista Castaldo erdélyi és bánáti expedíciója 1551-1553, az 1552-1571-es "erődháború" időszaka, a hosszú török háború 1591-1606 stb. ), a legfontosabb szurokcsaták és ostromok részletes leírásával.