Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Britain Can Make It
Ez a kiadvány a nagy népszerűségnek örvendő, de mára már nagyrészt elfeledett Britain Can Make It kiállítás vizuális ünneplése. A Council of Industrial Design szervezésében 1946 szeptembere és decembere között a Victoria & Albert Múzeum üres földszinti galériáiban rendezték meg. Az úttörő, moráljavító kiállítás a brit formatervezést és gyártást mutatta be. Rövid futamideje ellenére hihetetlenül nagy érdeklődés mellett 1. 5 millió látogatóval, és a mai napig az egyik leglátogatottabb kiállítás a V&A-ban. Jóval a második világháborús harcok befejezése előtt a kormány háború utáni exportkereskedelmi bizottsága felismerte az ország gyártási képességeinek népszerűsítésének fontosságát. A "nemzeti jelentőségű" kiállítás tervei 1942 októberében születtek meg egy olyan eseményre, amely megvilágítja a megszorítások borongós időszakát, a közönséget a jó formatervezés értékére neveli, és ami a legfontosabb, fellendíti a nagyon szükséges külkereskedelmet. Nagy-Britanniának sürgető szüksége volt arra, hogy népszerűsítse, előállítsa és exportálja termékeit. A kiállítás megszervezésével a kormány Kereskedelmi Tanácsának megbízásából az Ipari Formatervezési Tanácsot bízták meg. A tervezés korai szakaszától kezdve az volt a vágy, hogy olyan kiállítást hozzanak létre, amely tele van színekkel, világos és légies, és messze áll a két világháború közötti évek barna és zöld színeitől.
A kiállítás célja az volt, hogy a közhangulatot is erősítse, és ez sikerült is, hiszen az ország minden tájáról érkeztek látogatók. A V&A előtt folyamatosan kilométeres sorok alakultak ki. Egy 1984-es interjúban James Gardner, a kiállítás tervezője így nyilatkozott a kiállítás motivációjáról: "Rá kellett vennünk a brit gyártókat, hogy gyorsan gyártsanak jól megtervezett árukat, és fel kellett vidítani a brit közönséget. Annyira lehangoltak voltak. Adjunk nekik valamit, amire várhatnak. Tudja, ez volt a jövő álma, ha úgy tetszik". A BCMI nem kereskedelmi kiállítás volt. A gyártóknak be kellett mutatniuk termékeiket, és csak a legjobbnak ítélt példákat választották ki a szakbizottságok. A látogatók a kiállításon szétszórt könyvesbódék egyikében megvásárolhattak egy kísérő katalógust, amely részletesen felsorolta a termékek gyártóit (és, ahol csak lehetett, az egyes termékek tervezőinek nevét is). A katalógus ismertette, hogy az áruk mikor lesznek elérhetőek a hazai és a kereskedelmi piacokon: "Most", "Hamarosan" vagy "Később". Leggyakrabban a "később" volt a hazai piac számára, ami a sajtóban negatív kommentárokat váltott ki, mint például: "Nagy-Britannia nem kaphatja meg", "A britek nem tudják megvenni" és "Nagy-Britannia nem kaphatja meg". A legfontosabb fogyasztói csoportokat képviselő termékeket, többek között ruházati, szabadidős és háztartási termékeket mutattak be.
Ezek sokfélék voltak, a kerámiától és az üvegtől kezdve a rádiókon, női és férfi ruhákon, bútorokon, szöveteken, játékokon, ékszereken, kazánokon, csapokon és sportfelszereléseken át. A berendezett szobák részleg olyan szobakészleteket mutatott be, amelyek azt igyekeztek bemutatni, hogyan élhetnek a különböző szakmai csoportokhoz tartozó emberek. A Britain Can Make It, amely szerkezetét lazán magából a kiállításból és a hozzá tartozó Design '46 katalógusból meríti, a témakörök és fogyasztási cikkek eklektikus skáláján vezeti végig az olvasót. A könyv a "nemzeti jelentőségű" kiállítás megrendezéséhez vezető politikai légkör és gazdasági motivációk tárgyalásával, valamint a korabeli társadalmi kontextus áttekintésével kezdődik. További esszék foglalkoznak magának a kiállításnak a konkrét aspektusaival, többek között a kiállítás szürrealista kialakításával, az érintett művészekkel és művészekkel, a névadással és a "Design kvízzel". A legtöbb fejezet rövid, illusztrált esszék formájában jelenik meg.