Nagy-Britannia titkos védekezései: Civil szabotőrök, kémek és merénylők a második világháború idején

Olvasói vélemények

Ez a könyv alaposan kutatott és lebilincselő történelmi beszámolót nyújt Nagy-Britannia titkos polgári védelméről a második világháború alatt, különös tekintettel az 1940-től kialakult ellenállási hálózatra. Feltárja az egyszerű polgárok előkészületeit és tetteit, akik készen álltak arra, hogy egy német invázió esetén megvédjék az országot, bemutatva bátorságukat és az ezzel járó kiterjedt tervezést. Sok olvasó lenyűgözőnek és szemet nyitónak találta a nyújtott betekintést, amely helyreigazítja a Nagy-Britannia háborús sebezhetőségével kapcsolatos tévhiteket. Egyes kritikusok azonban úgy vélték, hogy a tartalom a vártnál vékonyabb, különösen a témával foglalkozó más művekhez képest.

⬤ Jól kutatott
⬤ új betekintést nyújt Nagy-Britannia ellenállási erőfeszítéseibe
⬤ érdekes személyes beszámolókat tartalmaz
⬤ lebilincselő és olvasmányos írói stílus
⬤ megkérdőjelezi a brit polgári védelemről szóló népszerű narratívákat
⬤ rávilágít a hétköznapi emberek bátorságára
⬤ átfogó áttekintést nyújt a különböző ellenállási egységekről
⬤ sok olvasó által erősen ajánlott.

⬤ Néhány olvasó túl tudományosnak találta az írásmódot
⬤ néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv nem elég mély az azonos témájú más művekhez képest
⬤ néhány kritika szerint a könyv kevés új információt tartalmaz, illetve kiábrándító.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Britain's Secret Defences: Civilian Saboteurs, Spies and Assassins During the Second World War

Könyv tartalma:

A brit invázióellenes erőkkel kapcsolatos narratíva gyakran a vasvillával rohangáló "Apa hadseregéhez" hasonló figurákról, a felkészületlenségről és az invázió és a vereség elkerülhetetlenségének érzéséről szólt. Az igazság azonban egészen más.

Már 1940 nyarán toboroztak szigorúan titkos, magasan képzett és kíméletlen civil önkénteseket. Ha a németek megkísérelték volna az inváziót, szabotőrök és gerillaharcosok álltak volna ellenük, akik titkos bunkerekből bukkantak volna elő, és kémek és megfigyelők tömegei figyelték volna őket, akik futókon, rádiósokon és álcázott bunkerekben lévő ATS-nőkön keresztül adták volna tovább a részleteket.

E titkos erők mellett a Honvédség is létrehozta saját "gerillacsoportjait", és a SIS (MI6) civilekből - köztük tinédzserekből - álló, a megszállás utáni csoportokat állított fel, hogy szabotázscsoportokként, rádiós operátorokként és merénylőkként tevékenykedjenek, ha a nácik átvették volna az ország irányítását.

Az ezekben a csoportokban részt vevő civilek megértették a teljes titoktartás szükségességét, és a hallgatás iránti elkötelezettségük azt jelentette, hogy a legtöbbjük úgy ment a sírba, hogy soha senkinek nem beszélt a szerepéről, még a legközelebbi családtagjaiknak sem. Nem volt hivatalos és kevés nyilvános elismerése annak, amit ezek az elkötelezett férfiak és nők hajlandóak voltak megtenni hazájukért a szükség órájában, és több mint 80 év hallgatás után eljött az ideje, hogy kiemeljük figyelemre méltó szerepüket.