Narrating Trauma: Victorian Novels and Modern Stress Disorders
Neuraszténia, vasúti sokk, hisztéria.
A Narrating Trauma című könyvében Gretchen Braun nyomon követi azoknak a mentális és fizikai reakcióknak a tizenkilencedik századi előtörténetét, amelyeket ma a poszttraumás stressz kategóriájába sorolunk, és feltárja a viktoriánus regényre gyakorolt hatásukat. A mai és a tizenkilencedik századi mentális tudomány és irodalom közötti párbeszédet folytatva Braun olyan regényeket vizsgál, amelyek az idegrendszeri zavar néven ismert mentális diszfunkció kialakulását mutatják be, azt állítva, hogy azt nem az értelem kudarcaként, hanem az egyéni elme és a társadalmi kontextus közötti, szervesen megalapozott, bénító diszjunkcióként értelmezték - a szenvedők pedig a józanság és az őrület közötti terekben élnek.
A korai viktoriánus kortól a fin de siècle-ig terjedő, realista, gótikus, szentimentális és szenzációs regényeket felölelő Narrating Trauma Charlotte Brontë, Emily Jolly, Wilkie Collins, George Eliot, Charles Dickens és Thomas Hardy regényeiben vizsgálja a traumát. Ennek során Braun mind a tizenkilencedik századi tudományt, mind a trauma aktuális elméleteit a mentális zavarokkal küzdő nők és az idegbetegség által elnőiesedett férfiak körül kialakuló narratív mintázatokra vezeti rá, keretet teremtve a modern életmód, a stresszorok és az intézmények regényes kritikájához.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)