Naruse Mikio mozija: Nők és a japán modernitás

Olvasói vélemények

Catherine Russell „The Cinema of Naruse Mikio” című könyve a gyakran mellőzött japán rendező, Mikio Naruse filmjeinek és munkásságának alapos feltárását nyújtja. A könyv Naruse pályafutását a némafilmektől kezdve a háború utáni korszakon át mutatja be, részletesen elemezve egyedi filmes stílusát, a modern nőkkel kapcsolatos témákat és munkásságának társadalmi-politikai kontextusát. A könyv egyszerre informatív és kritikus meglátásai Naruse-t a japán filmművészet jelentős alakjaként mutatják be a japán filmművészet ünnepeltebb kortársai mellett.

A könyv jól megírt, alapos elemzéseket tartalmaz, és a téma mesteri elsajátítását mutatja be. Naruse filmjeiről éleslátó kritikát ad, kiemelve sikereit és hiányosságait egyaránt. A szerző kutatásai kiterjedtek, és értékes kontextust adnak Naruse munkásságához, ami nélkülözhetetlenné teszi a könyvet a filmművészet rajongói számára.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy a könyv időnként bonyolult tudományos szakzsargonba bonyolódik, ami elhomályosíthatja a tartalmat. A cselekményösszefoglalókban ténybeli pontatlanságokra is hivatkoznak, ami szkepticizmusra ad okot a szerző értelmezéseivel kapcsolatban. Emellett az egyik kritika szerint a szerző tudományos programja háttérbe szoríthatja Naruse hozzájárulását.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cinema of Naruse Mikio: Women and Japanese Modernity

Könyv tartalma:

Naruse Mikio (1905-69) a japán filmművészet egyik legtermékenyebb és legelismertebb rendezője, aki 1930 és 1967 között nyolcvankilenc filmet készített. Naruséról azonban keveset írtak angolul, és a róla szóló japán nyelvű írások nagy részét nem fordították le angolra.

The Cinema of Naruse Mikio című könyvével Catherine Russell méltó kritikai figyelmet fordít erre az alulértékelt rendezőre. Amellett, hogy megvilágítja Naruse hozzájárulását a japán és a világ filmművészetéhez, Russell mélyreható tanulmánya a rendezőről új megvilágításba helyezi a japán filmipart az 1930-as és az 1960-as évek között. Naruse egy stúdióban dolgozó rendező volt, egy céges ember, aki arról volt híres, hogy a filmeket a költségvetés és a határidő betartásával készítette el.

Hosszú pályafutása során a melodráma különböző stílusaiban rendezett filmeket, miközben figyelemre méltó folytonosságot mutatott a hangnemben. Filmjei különböző japán irodalmi forrásokon és eredeti forgatókönyveken alapultak; szinte mindegyikük a korabeli Japánban játszódott. Sok közülük „női film” volt.

Női főszereplőik voltak, és a nők szenvedélyeit, csalódásait, rutinjait és életkörülményeit ábrázolták. Bár sem Naruse, sem a közönsége nem vallotta magát „feministának”, filmjei többször is a japán társadalom merev nemi normáit helyezték előtérbe, ha nem is támadták meg azokat. Tekintettel a Naruse filmjeit övező összetett történelmi és kritikai kérdésekre, a rendező átfogó tanulmányozása innovatív és interdiszciplináris megközelítést igényel.

Russell Harry Harootunian, Miriam Hansen és Walter Benjamin kulturális elméletei mellett Naruse japán kritikai recepciójára is támaszkodik. Megmutatja, hogy Naruse filmjei a japán modernitás kulcsfontosságú szövegei voltak, mind a japán nők változó szerepének a közszférában való ábrázolásában, mind a városi, iparosodott, tömegmédiával telített társadalom ábrázolásában.