Natura Pura: A természet visszaszerzéséről a kegyelemtanban

Olvasói vélemények

Steven A. Long könyve a katolikus teológián belül a természet-kegyelem vitát vizsgálja, és amellett érvel, hogy az ember számára létezik egy természetes cél, amely különbözik a boldogságos látomás természetfeletti céljától. Míg az első fejezetek értékes betekintést nyújtanak a thomista gondolkodásba és Henri de Lubac és Hans Urs von Balthasar kritikájába, a későbbi fejezetek tudományos szempontból nagyobb kihívást jelentenek.

A könyv mély betekintést nyújt a természet-kegyelem vitába, erősen foglalkozva a tomista filozófiával. Jól felépített, és friss perspektívát nyújt azáltal, hogy kritikusan, ellenségeskedés nélkül foglalkozik olyan befolyásos teológusokkal, mint de Lubac és Balthasar. Az első két fejezet különösen közérthető és informatív. Long érvei szilárd metafizikai kereteken alapulnak, és értékes hozzájárulást nyújt a természet és a kegyelem teológiára gyakorolt hatásának megértéséhez.

Az utóbbi fejezetek (3. és 4.) nehezen érthetőnek számítanak, valószínűleg azért, mert tudományos fókuszuk az összetett filozófiai kérdésekben már jártas olvasóknak szól. Néhány olvasó a téma előzetes ismerete nélkül kihívást jelenthet a tómista nyelvezet és gondolkodás mély hangsúlyozása.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Natura Pura: On the Recovery of Nature in the Doctrine of Grace

Könyv tartalma:

A spekulatív teológiától Aquinói exegézisén át a kortárs észak-amerikai filozófián és a katolikus szociális és etikai gondolkodáson át XVI. Benedek gondolatáig ez a mű a kegyelem és a természetfeletti boldogság kontextusában az arányos természetes cél döntő fontossága mellett érvel.

Long amellett érvel, hogy Henri de Lubac a naturalizmus elkerülésére irányuló törekvésében akaratlanul is beteljesedett a természet mint normatív elv elvesztése a teológián belül, mind doktrinálisan, mind exegetikai szempontból, tekintettel Aquinói tanítására. A szerző amellett érvel, hogy ez érthető, de súlyos hibát jelent. De Lubac nézetét Hans Urs von Balthasar átvette és kibővítette Karl Barth teológiájában, amelyben Balthasar azt állítja, hogy Aquinói nem is gondolhatott a tiszta természetre, mert számára lehetetlen volt még a probléma által feltételezett fogalmi megkülönböztetés is, aminek Aquinói szövege ellentmond.

Long azt állítja, hogy A Karl Barth teológiájában Balthasar beszámolója kiüresíti a természetet sajátos ontológiai sűrűségéből, és úgy kezeli, mint puszta teremtettséget mint olyat, egyfajta dimenziótlan pontot, amely lezárja a kegyelem vonalát. Tekintettel a natura teológiai módszerben való elvesztésére, annak visszaszerzése filozófiai eszköztárat igényel.

Harmadik fejezetében ez a könyv amellett érvel, hogy az angolszász körökben oly elterjedt analitikus gondolkodás az egységes természetfilozófia vagy metafizika hiánya miatt csupán részleges metafilozófia, és így nem helyettesítheti a klasszikus tomizmus teológián belüli szerepét. A negyedik fejezet azokkal szemben érvel, akik az arányos természeti célzat igenlését a társadalmi pelagianizmussal vagy a közjogi minimalizmussal egyenértékűnek értelmezik, Jacques Maritain, Jean Porter és idősebb David Schindler munkásságával foglalkozva.

A szerző egy függelékben vizsgálja Ratzinger bíboros / XVI. Benedek pápa korai gondolkodását és annak fejlődését a regensburgi előadás felé.