Nature Poem

Olvasói vélemények

A Tommy Pico által írt Nature Poem az identitás, a kultúra, valamint a kortárs élet és az ősi gyökerek közötti összetett kapcsolat magával ragadó feltárása. Az olvasók egyszerre találják mélynek és humorosnak, és dicsérik innovatív nyelvhasználatát és átélhetőségét. A könyvet a személyes anekdoták, a társadalomkritika és a sztereotípiák leküzdésének keveredése jellemzi, ami érzelmes és elgondolkodtató olvasmányélményt eredményez.

⬤ Magával ragadó és átélhető nyelvezet
⬤ friss és kortárs stílus.
⬤ Mély érzelmi hatás humorral és szellemességgel, amely az olvasót az identitás és a kultúra összetett témáin való elgondolkodásra készteti.
⬤ Gyors olvasmány, ami megmarad
⬤ Sok olvasónak kötelező újraolvasni.
⬤ Széles közönséget szólít meg, beleértve azokat is, akik általában nem szeretik a költészetet.
⬤ Gazdag meglátásokban, emlékezetes idézetekkel és pillanatokkal, amelyek visszhangot keltenek az olvasókban.

⬤ Néhány olvasó kihívásnak vagy nehéznek találhatja a témát.
⬤ A témák összetettsége alapos megfontolást igényelhet a teljes megértéshez.
⬤ Néhány kritikus megemlítette, hogy nehéz volt egyszerre elolvasni az egészet, bár így is élvezték az olvasott részeket.

(23 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Nature Poem Teebs - egy fiatal, queer, amerikai indián (vagy NDN) költő - történetét követi, aki nem tudja rávenni magát, hogy természeti verset írjon. A rezervátumban született, városlakó hipszter számára a feladat sztereotipikusnak, reduktívnak és unalmasnak tűnik.

Utálja a természetet. Jobban szereti a város fényeit, mint az éjszakai égboltot. Szívesen pofon vágna egy fát.

Inkább írna egy hegynyi hashtag-ponyvát a halálról, és fejet hajtana egy pizzéria mosdójában; inkább írna ódákat Aretha Franklinhez és a Hole-hoz. Miközben hajthatatlanul - sőt, durván - kifejezi ellenszenvét a „természetes” szóval szemben, a könyv folyamán látjuk, hogy szembesül az asszimilációs, történelmi, gyarmati fehér eszmékkel, amelyek az NDN-embereket a természettel ütköztetik.

Minél szorosabban azonosították népét a „természeti világgal”, gondolja, annál könnyebb volt lekaszálni őket, mint az aljnövényzetet. De Teebs fokozatosan megtanulja, hogyan értelmezze a konstellációkat a saját lencséjén keresztül, az emberi természettel, a szexualitással, a nyelvvel, a zenével és a Twitterrel együtt.

Miközben számot vet a manifeszt végzettel, a népirtással és az évszázados jogfosztottsággal, megtanulja, hogyan higgyen a saját hangjában.