Olvasói vélemények
Összegzés:A Navajos Wear Nikes egy felnőtté válásról szóló memoár, amely a szerző gyermekkori tapasztalatait tárja fel, amikor a városi Pittsburghből való elköltözés után egy navahó rezervátumban nőtt fel. A könyv betekintést nyújt a navahók kultúrájába, az asszimiláció kihívásaiba, és kritikával illeti az amerikai őslakosokkal kapcsolatos általános tévhiteket. Az olvasók nagyra értékelik a humort, az eleven történetmesélést és a szerző azon képességét, hogy a navahók iránti csodálatot a beilleszkedéssel kapcsolatos küzdelmeinek őszinte bemutatásával egyensúlyozza.
Előnyök:A könyv jól megírt és magával ragadó, humorral és hiteles történetmeséléssel. A Navajo-kultúráról nyújt éleslátó perspektívákat, és új nézőpontot nyújt a rezervátumban zajló életről. Sok olvasónak tetszett, hogy a szerző a navahó nyelvet, a történelmi kontextust és az identitás és a hovatartozás témáit használja. A memoár sikeresen oktatja az olvasókat a navahó közösségben való élet szépségéről és kihívásairól egyaránt.
Hátrányok:Néhány olvasó kissé korlátozónak találta a kezdeti feltevést, miszerint egy fehér fiú szemszögéből mutatja be a navahók életét, és megkérdőjelezte az ábrázolás hitelességét. Néhány recenzens megemlítette, hogy az asszimilációs tapasztalatok nem biztos, hogy mindenkivel egybecsengenek, különösen a navahó közösségen belül. Emellett néhányan úgy vélték, hogy a tartalom jobban megfelel a fiatalabb közönségnek, különösen a középiskolás diákoknak.
(95 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Nem sokkal a második osztály megkezdése előtt Jim Kristofic Pittsburghből az ország másik végébe, az arizonai Ganadóba költözött, amikor édesanyja munkát vállalt a Navajo Rezervátum egyik kórházában.
A Navajos Wear Nikes című könyv a Navajo Rezervátum modern életének összetettségét tárja fel, egy olyan világot, ahol az angolok és a navahók törékeny fegyverszünetben éltek egymás mellett. Navajo féltestvérei születése után Jim és családja a rezervátumból egy arizonai határvárosba költözött, ahol nehezen tudtak visszailleszkedni az angolok világába, amelyet már nem éreztek otthonuknak.
Kristofic memoárjai bandákról és skinwalkerekről, egy indián cserkészcsapatról, egy fanatikus vasárnapi iskolai tanárról, valamint a szerző saját tapasztalatai alapján a ho? zho? (gyönyörű harmónia) felé vezető őszinte barátságokról szólnak, és a rezervátumban való felnőtté válás - és a rezervátum megszerettetése - őszinte portréja.
