Hogyan változtatja meg a montázsról a navigációra való áttérés azt, ahogyan a képek - és a művészet - a politikai cselekvés modelljeként és a politikai beavatkozás módjaként működnek.
A navigáció ott kezdődik, ahol a térkép megfejthetetlenné válik. A navigáció a folyamatos mozgásban lévő immanencia síkján működik. A világ keretezése vagy reprezentálása helyett a navigáció művészete folyamatosan frissíti és kiigazítja a világon belüli és kívüli nézőpontokból származó többszörös kereteket. A navigáció tehát a különböző nagyságrendek szintézisének működési gyakorlata.
Alig néhány héttel 2014-ben bekövetkezett korai halála előtt Harun Farocki röviden úgy utalt a navigációra, mint a montázs - a különböző filmrészletek folyamatos szekvenciává szerkesztése - mint a technopolitikai vizualitás uralkodó paradigmájának kortárs kihívására. Farocki számára a XXI. század uralkodó képi osztályát alkotó számítógépes animált, navigálható képek új elemzési eszközöket igényelnek, és arra ösztönzik, hogy feltegye a kérdést: hogyan változtatja meg a montázsról a navigációra való áttérés a képek - és a művészet - politikai cselekvési modellek és politikai beavatkozási módok működését?
Közreműködők
Ramon Amaro, James Bridle, Ma t Ch ni re, Kodwo Eshun, Anselm Franke, Jennifer Gabrys, Tom Holert, Inhabitants, Doreen Mende, Matteo Pasquinelli, Laura Lo Presti, Patricia Reed, Nikolay Smirnov, Hito Steyerl, Oraib Toukan és Brian Kuan Wood.
