Ne bélyegezz meg: Szokatlan beszélgetés megosztott időkben

Olvasói vélemények

A könyv fontos témákat mutat be a beszélgetésről és a szakadékok áthidalásáról, de az írásmód és a szervezés vegyes kritikákat kapott. Míg egyes olvasók éleslátónak és humorosnak találták, mások kritizálták, hogy nehezen olvasható és túlságosan szeszélyes, különösen a szerzőnek a kutyájával való gyakori interakciói miatt.

Sok olvasó nagyra értékelte az éleslátó tartalmat, a humort és a könyv azon képességét, hogy komoly kérdéseken elgondolkodtat. A szerzőt dicsérték azért, mert a nehéz beszélgetéseket is könnyebben megközelíthetővé teszi, és mert elbeszélései érzelmileg mélyek. Egyes olvasók megvilágosítónak és átalakító erejűnek találták a könyvet, ami azt sugallja, hogy a különböző nézőpontok megértéséhez elengedhetetlen olvasmány.

A kritikusok rámutattak, hogy az írásmód nem mindenki számára megfelelő, egyesek a kutyával folytatott beszélgetéseket zavarónak és éretlennek találták. Több kritika megemlítette, hogy a könyv szervezésén lehetne javítani, ami miatt időnként nehéz követni. Emellett néhány olvasó úgy érezte, hogy a szerző politikai elfogultságai aláássák az általános üzenetet, ami csalódáshoz vezetett.

(47 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Don't Label Me: An Unusual Conversation for Divided Times

Könyv tartalma:

A New York Times bestsellerszerzője, az Oprah „Chutzpah” díjasa és az Erkölcsi Bátorság Projekt alapítója egyedülálló beszélgetést tart a sokszínűségről, a bigottságról és közös emberségünkről.

Ezekben az Egyesült Államokban a viszálykodás elérte a vészhelyzet szintjét. Nem a civilizáció az oka, hogy helyrehozzuk maró szakadékainkat. A sokszínűség az.

A Don't Label Me megmutatja, hogy Amerika alapító zsenije a gondolkodás sokszínűsége. Éppen ezért a társadalmi igazságosság aktivistái nem fognak győzni azzal, hogy megbélyegzik azokat, akik nem értenek velük egyet. Egy olyan korban, amikor a kisebbségek gyorsan többségbe kerülnek, egy valóban új Amerikához a törzsfőzés új módjára van szükség.

Irshad Manji és kutyája, Lily. Manji, akit úgy neveltek, hogy a kutyák gonoszak, legyőzte a „másoktól” való félelmét, és örökbe fogadta Lilyt. Többet kapott, mint amire számított. Lily, aki dacolva az öreg, vak kutyaként ráragasztott címkékkel, tabudöntögető beszélgetésbe bocsátkozik Manjival az identitásról, a hatalomról és a politikáról. Vitézkednek. Viccesek. És az egymás elleni kihívásaik feldolgozása során megmutatják, hogyan lehet megnyitni az ellenfelek szívét a tartós fejlődés érdekében. A konkrét tippekre vágyó olvasók el lesznek ragadtatva.

Az epigenetika és az episztemológia meglátásaival tarkított, Bruce Lee, Ben Franklin és Audre Lorde tanulságaival rétegzett, Manji saját, afrikai menekültként, az Egyesült Államokba bevándorolt muszlim bevándorlóként és az erkölcsi bátorság professzoraként szerzett tapasztalatairól szóló történetekkel tarkított Don't Label Me újra naggyá teszi a sokszínűséget.