Értékelés:
A könyv két amerikai orvos, Dr. Thomas Hale és felesége, Cynthia magával ragadó és humoros élményeit mutatja be, amint az 1970-es években egy nepáli vidéki kórházban szolgálnak. Gyönyörűen mutatja be mindennapi küzdelmeiket, az orvosi missziós munka kihívásait és a kulturális különbségeket, amelyekkel szembesültek, miközben megpróbáltak ellátást nyújtani és szeretetet közvetíteni a nepáliaknak.
Előnyök:A könyvet dicsérik magával ragadó írói stílusáért, a szerző humoráért és az orvosi missziók során felmerülő kihívások őszinte ábrázolásáért. Az olvasók nagyra értékelik a nepáli élet szemléletes leírását, a szívmelengető és néha vicces történeteket, valamint a hitről és a szolgálatról szóló éleslátó elmélkedéseket. Sokan találják informatív és szórakoztató olvasmánynak, amely alkalmas a missziós munka vagy a kultúrákon átívelő tapasztalatok iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a vallási témák és a keresztény utalások túlságosan is jelen vannak, vagy végigvonulnak a könyvön, ami rontja az élvezetet. Emellett néhányan megemlítették, hogy az írás nem mindig volt magával ragadó, és hogy a könyv jobb lehetett volna a hit állandó középpontba állítása nélkül.
(38 olvasói vélemény alapján)
Don't Let the Goats Eat the Loquat Trees: The Adventures of an American Surgeon in Nepal
Thomas Hale ugyanolyan elragadóan ír arról, hogy missziós sebész volt, mint ahogy James Herriot ír arról, hogy vidéki állatorvos volt. Dr.
Hale hihetetlen tapasztalatait az apró, hegyvidéki Nepálban csak az a tehetsége múlja felül, ahogyan ezekről mesél. Képzeljük el például azt a kulturális sokkot, amit egy olyan hindu országba való költözés okoz, ahol olyan merev vallási ellenőrzés alatt áll, hogy nemcsak a hittérítés, de a vallásváltás is illegális. Képzeljük el továbbá azt a sokkot, amikor missziós orvosként költözünk ebbe az országba.
Thomas Hale és felesége, Cynthia, aki szintén orvos, 1970-ben vállalta ezt a félelmetes kihívást.
Isten nem vesztegette az időt, hogy megtanítsa Tomot az új kultúra sajátosságaira. De az Ő szokatlan módszere elgondolkodtatta Tomot, hogy vajon mire készül Isten.
Íme, hogyan mesél erről Tom: "Ezek nem azok a flegma, könnyed nepáliak voltak, akiket a könyvekben és az orientációs tanfolyamokon leírtak. Akik beszéltek, hevesen gesztikuláltak. Néhányan fenyegetően néztek körül, mások köpködtek.
Egy dolog azonban biztos volt: haragjuk okában egységesek voltak. Elhangzott a hír: az új orvos megölt egy tehenet. Én magam is intenzíven éreztem, hogy részt veszek az eseményekben.
Én voltam az új orvos." - KivonatAmint Tom folytatja a nepáli faluban a dühös jelenetet megelőző események leírását, a spirituálisan felsőbbrendű misszionárius képe gyorsan elpárolog. A szerző humoros, mégis mélyen belátó módon világossá teszi, hogy ő csupán egy szolga, aki Isten dicsőségére használja képességeit.
Tom ezt a fejezetet egy elgondolkodtató vallomással zárja: "Hosszú távon az a tehén sokkal többet tett értem, mint amennyit én tettem érte. A szelíd modorú, kritikátlan állat ráébresztett arra, hogy meglássam magamban azokat a negatív tulajdonságokat, amelyeket mindig is más amerikai sebészeknek tulajdonítottam. A kétszáz dühös emberrel való szembenézés hatékony terápiának bizonyult, amely eltüntette a legtöbb nyomát annak a leereszkedésnek, amellyel korábban tekintettem rájuk.
Javította a misszionárius kollégákkal és a nepáli egyházi testvérekkel való kapcsolatomat is.
Azt hiszem, Istennek nem volt szelídebb módja arra, hogy eltávolítsa néhány tökéletlenségemet. Csak azt kívánom, bárcsak azt mondhatnám, hogy az Ő fáradságára befejezte a munkát. De kezdet volt." Dr.
Hale könyve elutasította, hogy prédikáló vagy leereszkedő legyen. A missziót inkább "akarásként", mint "kellékként" mutatja be. Érzékeny, melegszívű, őszinte, hihetetlenül vicces, és tele van fontos igazságokkal, amelyeket szokatlan és néha elképzelhetetlen helyzetekből szemléltet.
