Ne tapsoljon! Vagy nevessen, vagy ne nevessen. (A Comedy Cellarban.)

Olvasói vélemények

A könyv interjúk és átiratok segítségével érdekes betekintést nyújt a New York-i komédia színtérbe, különösen a Comedy Cellarba. Míg egyes olvasók lebilincselő és alapvető olvasmánynak találták, mások kritizálták, hogy hiányzik belőle a hagyományos elbeszélő szerkezet és a kreativitás a bemutatásban.

⬤ Magával ragadó a Comedy Cellar és a New York-i komédia színtér rajongói számára.
⬤ Lenyűgöző betekintést és történelmi kontextust nyújt a komédiáról és a szólásszabadságról.
⬤ Eredeti és jól megalapozott témák.
⬤ Néhány olvasó nagyra értékelte az őszinte, szerkesztetlen átiratok beillesztését, ami hitelesebbé teszi a beszélgetéseket.
⬤ Sokan szórakoztatónak és elgondolkodtatónak találták a komédia társadalmi vitában betöltött szerepét illetően.

⬤ Hiányzik a hagyományos narratíva és írásmód; elsősorban interjúk átiratát használja, amit néhányan összefüggéstelennek találtak.
⬤ A fordított időrendi sorrendiséget feleslegesnek és zavarónak tartották.
⬤ Lehet, hogy csak a Comedy Cellar lelkes hívei számára vonzó, ami korlátozza a szélesebb körű érdeklődést.
⬤ Egyes kritikák szerint a kötet hanyag és középszerű, mivel összefüggő narratív struktúra nélkül, interjúkra támaszkodik.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Don't applaud. Either laugh or don't. (At the Comedy Cellar.)

Könyv tartalma:

Robin Williams. Jerry Seinfeld. Chris Rock. Amy Schumer. Mindannyian osztoztak ezen a színpadon.

Ez a Comedy Cellar nevű hely története, egy apró New York-i pinceklubé, amely korunk néhány legnagyobb komikusának karrierjét indította el. A leghíresebb sztárja, Louis CK felemelkedése és bukása után a globális kultúrharc frontvonalába került.

Ez az a hely, ahol az előadók kísérletezéssel, kockázatvállalással és azzal, hogy képesek rosszul csinálni, csiszolják a produkcióikat. És ez nagyrészt a klub tulajdonosainak, a Dworman családnak köszönhető. Olyan helyet teremtettek, ahol a kifejezés szabadsága teljes volt. Az egyetlen veszélyt a nevetés hiánya jelentette.

De hogyan sikerült Manny Dwormannak, egy izraeli taxisofőrnek ilyen sok befolyásos humorista bástyáját létrehoznia? Mitől virágzik egy klub, vagy működik egy vicc? Hol húzódnak a nevetés erkölcsi határai? És miért számít olyan sokat a villaszámlálás és a komikusok asztala?

Andrew Hankinson a tulajdonosok, a komikusok és az egyre hangosabbá váló vendégek szavaiból meséli el a történetet, interjúk, panaszok, e-mailek, sms-ek, levelek és petíciók segítségével, és a modern komédia veszélyeiről, büszkeségéről és politikájáról szóló sokoldalú beszélgetésben nyelvi, identitásbeli, ízlésbeli, rasszista, hatalmi és egyéb kérdéseket vet fel.