Ezek a versek a szerelemről és a veszteségről szólnak, olyan világot képzelnek el, ahol sólymok repülnek a szerelmesek karjaiból, és eltűnnek egy haldokló világban, ahol aranyhalak emelkednek ki a folyókból, és hajba gabalyodnak, ahol molekulák és ködök viszik a szerelem üzenetét a városokon keresztül. Ebben a gyűjteményben kezdetek és befejezések szelik át egymást, modern és mitikus összefonódik, a hétköznapok a metaforák és a varázslatok világává keverednek.
Az egyes versek egymásra hangolódnak, olyan narratív szálakat alkotva, amelyek a gyűjtemény központi szimbóluma, a nekhau körül keringenek - az ókori egyiptomiak által készített kis hal alakú amulettek, amelyeket a szeretteik hajába fontak, hogy megóvják őket a fulladástól. Egy kortárs és olykor képzeletbeli világban a versek nekhau-vá válnak, és a szerelem mögött rejlő félelmeket és veszélyeket fogalmazzák meg, hogy legyőzzék azokat. Ezáltal a versek a szerelmi költészet számos trópusát átalakítják, és újrapozícionálják őket mind a mindennapi, mind a túlvilági kontextusokban.
A versekben szereplő testek harcolnak a szerelem halandósága ellen, kölcsönveszik a legendákat és új mítoszokat építenek, hogy megvédjék a szerelem törékenységét. Ezek a muzikalitással és pontossággal csillogó versek úgy csavarodnak és csillognak, mint a halak, amelyek az őket formáló félelmek felé ugranak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)