Nem adnak negyedórát: A stratégiai bombázások alkalmazásának változása a csendes-óceáni hadszíntéren a második világháború alatt

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

No Quarter Given: The Change in Strategic Bombing Application in the Pacific Theater During World War II

Könyv tartalma:

Curatola, John M. ÖsszefoglalóAz 1920-as és 30-as évek európai légierő-elméletírói a civilek szándékos bombázását képzelték el annak érdekében, hogy befolyásolják az ellenséges nemzet háborús termelési képességeit és nemzeti morálját.

A légierő amerikai hívei azonban sokkal igényesebben álltak hozzá a repülőgépek alkalmazásához. Az amerikai hadsereg légiereje dolgozta ki a precíziós bombázás gondolatát, mint olyan eszközt, amellyel az ellenség háborús képességeit lehet megsemmisíteni azáltal, hogy csak az ellenség termelőeszközeit és állami infrastruktúráját veszik célba, miközben elkerülhetőek a polgári áldozatok. A második világháború lehetőséget biztosított az amerikai hadsereg légierejének (USAAF) arra, hogy bebizonyítsa ennek az elméletnek a hatékonyságát.

A háború előrehaladtával azonban az USAAF nemcsak a termelési központokat, hanem a politikai célpontokat és a polgári lakosságot is célba vette. Így az USAAF bombázása kezdett hasonlítani az európai teoretikusok által eredetileg felvetett alkalmazástípushoz.

A városok és a lakosság nagyarányú bombázása lett az USAAF műveleti módja a Csendes-óceánon. Politikája és doktrínája ellenére az USAAF szándékosan bombázott polgári lakosságot a japán termelőeszközökkel együtt.

Miért történt ez a célpontváltás? Hogyan jutott el az USAAF végül a polgári lakosság válogatás nélküli, területi bombázásához annak ellenére, hogy úgy vélték, hogy ez ellentétes nemzeti erkölcseinkkel?