We Do Not Eat Our Hearts Alone: Poems
"Mely vágy nem tűnik úgy, mint a tengeren túli távolság? " - kérdezi a hang Kerri Webster debütáló verseskötetében, miközben a versek megkísérlik annak a határterületnek az átalakítását, ahol a szó találkozik az értelemmel, a magány a magányossággal, a felszín a belsővel.
Itt "a felszín a mi kézjegyünk", és a folt képe módot ad arra, hogy ez a felszín tükrözze azt, amit elrejt. Ebben a térben az emberi bensőségesség találkozik a nyelv mulandóságával és törékenységével, és e találkozásokon keresztül felfedezzük, hogy a kegyelem abban rejlik, hogy "mindig a lenyomatban hiszünk".
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)