Nem hiányzik a bátorság: A brit hadsereg Flandriában, 1793-1795

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

No Want of Courage: The British Army in Flanders, 1793-1795

Könyv tartalma:

A tizennyolcadik és a tizenkilencedik század eleji hadjáratok történetírását a hadműveleti elbeszélések és a főtisztek életrajzai uralják. A hadseregek személyi állományának, élelmezésének és orvosi ellátásának módja döntő fontosságú volt a hadszíntéren nyújtott sikeres teljesítményük szempontjából, azonban ezekről a kulcsfontosságú kérdésekről sokkal kevesebbet tudunk. A szemtanúk beszámolói rávilágítanak a rossz irányítás eseteire, de a hétköznapok figyelmen kívül hagyásával torz képet adhatnak a valóságról, míg a brit hadsereg szervezetéről ebben az időszakban közzétett információk a hazai igazgatásra korlátozódnak, nem pedig a tengerentúli expedíciós erőkre. A túlnyomórészt nem publikált források, köztük a York herceg főhadiszállása által kiadott általános parancsok felhasználásával sikerült jelentős részletességgel bemutatni a hadjáratban lévő hadsereg mindennapi működéséhez szükséges struktúrákat. Ennek szerves részét képezték a vezérkari pozíciókban, a komisszáriumban és az egészségügyi osztályon foglalkoztatott férfiak, alkalmasságuk, kinevezésük módja és mindennapi feladataik.

A brit hadsereg harcoló egységeinek belső szervezetét gyakran természetesnek veszik, de a tizennyolcadik században bármely háború kezdete elkerülhetetlenül gyors terjeszkedéshez és a toborzási módszerek jelentős fejlődéséhez vezetett. Az újoncok arányának növekedésével az egységek kohéziója és tapasztalata mind a tisztek, mind a férfiak esetében csökkent, ami kihatott a fegyelemre, a hadműveleti képességre és az egészségi állapotra; mindazokra a tényezőkre, amelyeket a szokásos hadjárat-elbeszélésekben hajlamosak figyelmen kívül hagyni. A Flandriában harcoló csapatok kulcsfontosságú elemei voltak a tüzérségből és mérnökökből álló tüzérségi egységek, amelyeket oly gyakran elhanyagolnak, de amelyek oly fontosak a tűzerő és a technikai szakértelem biztosításában. Hasonlóképpen elfeledkeznek a jelentős számú nőről és gyermekről, akik hivatalosan kísérték a csapatokat a harctéren, és akik mind katonai fegyelem alá tartoztak, és a hadseregtől kapták megélhetésüket. Számukat, az általuk betöltött szerepeket és a Flandriában szerzett tapasztalataikat részletesen tárgyaljuk.

A hadsereg teljes közigazgatási struktúráját a hadjáratok során a megfelelő otthoni szervezetekkel való kapcsolata alapozta meg. A terepen nyújtott teljesítmény nagymértékben függött a mindkét oldalon fennálló munkakapcsolatok hatékonyságától. A struktúrák a tizennyolcadik század folyamán fejlődtek, fokozatosan formalizálódtak az egyes szerepkörökben ellátott feladatok fokozottabb meghatározásával, és ez a folyamat Napóleon 1815-ös vereségéig tartott. A francia háborúk kezdetén a flandriai hadjárat kulcsfontosságú pontot jelentett ebben a fejlődési folyamatban.