Nem kell mondanod, hogy szeretsz: Emlékiratok

Olvasói vélemények

Sherman Alexie memoárja mélyen személyes reflexiókat tartalmaz életéről, középpontjában az indián rezervátumban felnőtté válásának élményei és az édesanyjával való bonyolult kapcsolata áll. A könyv erős érzelmi reakciókat vált ki őszinte őszinteségével, humorával és olyan nehéz témák feltárásával, mint a gyász, az identitás és a rasszizmus. Ugyanakkor kritika érte a könyv ismétlődő tartalma és a szerző által a próza és a költészet keveredése miatt, amit egyes olvasók zavarónak találtak.

A memoárt dicsérik nyers őszintesége, érzelmi mélysége és Alexie élményeinek eleven elbeszélése miatt. Az olvasók nagyra értékelték a szép, gördülékeny prózát, a humort és azt a betekintést, amelyet az egyéni és a kollektív indián tapasztalatokba nyújt. Sokan lebilincselőnek találták, és értékes kommentárt láttak benne az identitásról, a családi kapcsolatokról és a történelmi kontextusról.

A kritikusok rámutattak a tartalom túlzott ismétlődésével kapcsolatos problémákra, ami rontott az általános elbeszélésen. Néhányan úgy találták, hogy a prózai részek közé vegyített versek szerkezetét zavarónak és zavarónak találták. Aggályosnak találták a szerző nyílt politikai kommentárjait is, és olyan eseteket, amikor az olvasók úgy érezték, hogy a hangnem hivalkodó vagy öncélú.

(345 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

You Don't Have to Say You Love Me: A Memoir

Könyv tartalma:

Azonnali New York Times bestseller

A kritikusok által elismert, National Book Award-díjas bestsellerszerző, a The Absolutely True Diary of a Part-Time Indian (Egy részmunkaidős indián naplója) című könyv szerzőjének megrázó, mélyen megindító memoárja családról, szerelemről, veszteségről és megbocsátásról.

A családi kapcsolatok sosem egyszerűek. De Sherman Alexie kötődése édesanyjához, Lillianhez bonyolultabb volt, mint a legtöbb esetben. Az asszony alkoholizmusával káoszba taszította a családját, de akkor szabadult meg a függőségétől, amikor az már azon volt, hogy mindenébe kerüljön. Túlélte erőszakos múltját, de az igazság elrejtése érdekében bonyolult homlokzatot hozott létre. Önzetlenül gondoskodott idegenekről, de gyakran képtelen volt elhalmozni a gyermekeit azzal a szeretettel, amelyre azok annyira vágytak. Jobb életet akart a fiának, de csak akkor remélhette, hogy ezt elérheti, ha elhagyja őt. Ezek az ellentmondások tették Lillian Alexie-t gyönyörű, szeszélyes, bántalmazó, intelligens, bonyolult és nagyon emberi nővé.

Amikor a nő elhunyt, az anyját meghatározó ellentmondások megrázták Shermant és a róla való emlékezetét. A múlt kísértő szellemeivel küzdve a veszteség nyomán az egyetlen módját választotta, amit ismert: írt. Az eredmény egy lenyűgöző memoár, tele nyers, dühös, vicces, trágár, gyengéd emlékekkel egy olyan gyermekkorról, amelyet kevesen tudnak elképzelni, még kevésbé túlélni. A kíméletlen és felejthetetlen visszaemlékezés, a YOU DON'T HAVE'T SAY YOU LOVE ME erőteljes, mélyen átélt beszámoló egy bonyolult kapcsolatról.