Értékelés:
David Chura könyve megrendítő és együttérző betekintést nyújt a felnőtt börtönben lévő fiatalkorúak tapasztalataiba, rávilágítva küzdelmeikre, hátterükre és a büntetés-végrehajtási rendszerben felmerülő rendszerszintű problémákra. Arra ösztönzi az olvasókat, hogy gondolkodjanak el a bebörtönzés hatásairól, és fontolják meg, hogyan járulhatnának hozzá a pozitív változáshoz.
Előnyök:A könyvet dicsérik magával ragadó írói stílusáért, a javítóintézeti élet reális ábrázolásáért, valamint azért, hogy képes vitára és gondolkodásra ösztönözni az olvasókat. Chura együttérző szemlélete mind a fiatal elítéltekkel, mind a büntetés-végrehajtási személyzettel szemben árnyalt megértést nyújt a környezetről. Számos kritikus megjegyezte, hogy a könyv értékes oktatási eszközként szolgál, különösen a büntetés-végrehajtásban dolgozók vagy a büntetés-végrehajtás iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:Néhány olvasó problémákat talált a könyv formázásával vagy tartalmával kapcsolatban, például rossz könyvet kapott. Ezenkívül a könyv kifejező nyelvezete nem minden közönség számára megfelelő. Néhány vélemény szerint a kezdeti részeket jobban is el lehetne helyezni, és a bevezető anyagok helyett inkább az alapfejezetekkel kellene kezdeni.
(10 olvasói vélemény alapján)
I Don't Wish Nobody to Have a Life Like Mine: Tales of Kids in Adult Lockup
Egy veterán tanár "belső" betekintést nyújt a felnőttként elítélt fiatalkorúak életébe David Chura tíz évig tanított középiskolában egy New York megyei büntetés-végrehajtási intézetben - heti öt nap, napi hét órában.
Ezeken az oldalakon arcot ad annak a népességnek, amelyet a mainstream média rendszeresen démonizál és statisztikává degradál. Az utca szikársága és a költészet tágassága által egyaránt jellemzett nyelvezeten keresztül e fiatalok történetei lebontják azokat a különbségeket, amelyeket oly könnyen felállítunk közöttünk és közöttük, az őrzők és az őrzöttek között - és megkérdőjelezik a fiatalkorúak felnőttként való elítélésének egyre gyakoribb gyakorlatát.